Málnabácsi lepke1.gif (1409 bytes)

 

 

 

Animalna II.

Vajaskenyeret sem kenek.

Nálam az már fozésnek számít.

(Katherina Cebrian)

 

Na, akkor gyorsan feledkezzünk bele a teljesitett igéret adta lehetöségbe és kövessük nyomon Málnabácsit, ahogyan a jószágokkal bíbelodött, boncolgassuk egymás iránti viszonyukat, már csak etológiai szempontból is.

A pintyekkel lett befejezve legutóbb a téma vizslatása. Nos, a pintyeknek nem csak gazdái voltak, hanem sorstársaik is akadtak a rabságban. Nagyság szerént figyelve vegyük elobb sorra Molnár Bélát (a továbbiakban csak Béla), aki foglalkozását tekintve tengerimalac volt és szintén ott sertepertélt a konyhában.

A szeszélyes természet meg a tengerimalac gének fehér alapon zsemleszínu foltokkal vélték legalkalmasabbnak kidekorálni Bélát.

Ha valakinek nincs tapasztalata tengeridisznó terén és valamilyen homályos oknál fogva azt hiszi, hogy ezek az állatok legalább annyira intelligens lények, mint mondjuk a delfinek, annak ajánlva van, hogy kössön közelebbi ösmeretséget a faj egy példányával, oszt nem gyoz majd kifele ábrándulni ebbol a tévhitébol.

Nos, nagyon sokáig úgy tunt, hogy Béla is mindösszesen három dologhoz ért. Rengeteget tudott enni, sot ne kozmetikázzuk a dolgot, feszt zabált. Ha meghallotta a spájz ajtó nyikordulását, hol élelme elhelyezést nyert, szentül meg volt gyozodve, hogy csak és kizárólag azért tárult ki a szezám, hogy feneketlen étvágya kielégítést nyerjen.

Általa emelkedett már-már muvészi magasságokra a tengerészmalacok butasága és ha esetlen összevetnénk a agymunkáját egy gilisztáéval, nem biztos, hogy a girnyó maradna alul.

Kiválón jellemzi szellemi kapacitását, hogy lakhelyének minden fenntartás nélkül elfogadta a kijelölt, alig tízcentis oldalmagasságu tejesládát és semmilyen körülmény nem bírta rá, hogy jól kiépített hídfoállását feladja, horribile dictu, valamiért önként kilépjen oltalmat adó lakterébol.

Végül, de nem utolsó sorban, piszokul bírt félni. Valahogy lényében volt a félelem, és bármitol, bármilyen helyzetben képes volt rinyálni. Ilyenkor riadt füttyögéssel menekült a ládája másik végébe és onnan pislogott ki rémültenaz arcából kis gombszemeivel. Talán nem is érezte volna magát jól, ha kissé acélosabbra formálja jellemét a természet.

Egy alkalommal azonban ki lett mutatva a fogfehér, amikor Mb.-ék jótét lelküktol vezérelve le vitték a ház mögötti parkba egy kis levegozéssel egybekötött sétálásra. Ekkor aztán napvilágra került egy újabb, addig rejtett tulajdonsága, miszerint a tengódisznó roppantmód gyors. Ugyanis amikor gazdái úgy gondolták, hogy elég volt a korzózásból és meg akarták fogni, hogy kvártélyába vigyék, a piszok dög orületes vágtába csapott és meglehetosen hosszadalmas hajsza vette kezdetét, amitol az üldozotábor nagyon hamar berágott. Kezdték magukat úgy érezni, mint Karinthy hose, aki egyre dühödtebben hajkurássza a kis fehér nyulat, mert a rohadt állatja nem akarja megérteni, hogy csak meg akarja simogatni.

Súlyos fenyegetések lettek beigérve arra az esetre, ha elkapják és még rusztikusabb kifejezések hangoztak el, amikor Mb. egy merész ám sikertelen vetodés utáni landoláskor, melynek célja Béla volt, kishíján beletenyerelt egy összetörött sörösüvegbe. Végül a levetett mackófelso villlámgyors rádobásával sikerült meglasszózni a szökevény vadat, aki aztán kisvártatva a jólvégzett munka örömének tudatában már békésen majszolgatta estebédjét otthonos ládájában a faforgács között, de Mb meg mert volna esküdni, hogy szemében némi káröröm is csillant.

A szakirodalom szerint Peruban a bennszülöttek háziállatként a húsa miatt tartják a tengerimalackát, ott rajcsúroznak a ház körül, mint jobb helyeken a csirke. Azért így belegondolva elég érdekes lehet, amikor kiszól az asszony a férjének, hogy: te inka, inkább fogjál má' meg egy malacot vacsorára! az ember meg félórán keresztül hajszolja inaszakadtából a fürge vacsorának valót és elhatározza, hogy holnaptól csak és kizárólag kukoricán fog élni.

Természetesen a parkbéli intermezzo után meginogott a bizalom, nem lett többször ismételve a sétáltatás és Molnár Béla végül az egyetem állatházában fejezte be dicsoséges pályafutását, ahová Mb. kénytelen-kelletlen elszállította, itt nem részletezendo, kényszeríto események folyományaként.

Hogy a pintyek, a halak és Béla mellett fennmaradó kevés szabadidejük se vesszen kárba, arról gondoskodtak a szintén ketrecben tanyázó szíriai illetoségü aranyhörcsögök. A házaspár no tagja a Berta, a férfiú pedig a büszke Lajos nevet kapta a keresztségben.

 

Vajon az olvasók közül ébredett-e valaki legszebbik álmából arra, hogy az alatta levo ágynemutartóban motoszkál és kaparász valami. Nos, a fenti rágcsálók jóvoltából Málnabácsiéknak volt ebben a kétes örömben is része. Kicsit soká tartott hajnali fél hatkor felkászálódni, kirámolni az ágynemutartót és az egyik használaton kivuli cihából elobányászni Bertát, merthogy o volt a félresikerült kakasimitáció, aki korai ébresztot kaparászott a felette alvók fülébe.

Az éjszakát használta fel arra, hogy a valahogyan nyitva maradt ketrecébol, szabadságvágytól vezérelve átsétáljon a konyha falán levo szellozonyiláson keresztül a fürdoszobába, majd onnan a nagyobbik szobán átaraszolva jutott el céljáig a párnáig, amibe áldozatos munkával berágta magát. Valahogy sikerült kifogni a szállongó tollak közül és visszarakni helyére, aztán Mb. elhúzott dolgozni, mert élete már akkor sem csak és kizárólag örömökbol állt.

Hazatértekor a következo látvány fogadta. A lakásajtó kitárva, élete párja az eloszobában közepén ült nagy halom toll közepén, mely a cihából került ki. Valószín, hogy a hörcsög sikeres behatolása után ki akart kászálódni a huzatból ám nem találta a kijáratot, így mindenhová belekapott beretvaéles metszofogaival, ahol akadályba ütközött. Kijönni ugyan igy sem tudott, viszont a toll elott szabaddá vált az út és ennek volt következménye az, hogy Mb. felesége, majdnem úgy nézett ki, mint egy középkori bunözo, aki tollba lett forgatva, miután elozoleg szurokban is megfordult. Sok-sok öltés és cérna kellett ahhoz, hogy a tollszivárgás lokalizálva legyen, de Málnanéni nem ismert lehetetlent.

A szíriai rágcsáló minden rossszindulatú hiresztelés ellenére sem rohanja le az embert, cséndzs mani! kiáltással, viszont ellentétben a pintyekkel, meglehetosen szapora népség, amit semmi sem bizonyít jobbsn, hogy volt olyan alkalom, amikor összesen huszonhét kisebb-nagyobb hörcsi hancúrozott a házban, ám valahogy mindig sikerült elpasszolni a szaporodást. Hol a munkahelyén sózott rá valakire pár darabot, hol a helyi ócskapiacon ajándékozott oda néhányat valamilyen elovigyázatlan érdeklodonek.

Egy alkalommal Berta saját maga óvta meg a hörcsög-túlnépesedéstol a lakást, bár a módszer meglehetosen morbidra sikeredett, ugyanis valamilyen homályos oknál fogva és Mb-ék legnagyobb megdöbbenésére, önjelölt kannibálként egyszeruen elmajszolta alomnyi újszülött kölykét. A horrorisztikus esemény szerencsére csak egyszer fordult elo, többnyire lelkiismeretes anyaként óvta kölykeit.

Ékes bizonyítéka ennek, hogy egy másik alkalommal a rosszul bezárt ketrecbol az éj leple alatt, kihurcolta utódait, ám most nem az ágynemu volt a cél, hanem a konyhai mosogató alá hordta be az egész pereputtyot, az elozoleg elokészítette a terepre. Némi újságpapírból vackot applikált és hogy inséget se szenvedjenek, a pofazacskóban betárazva kaját is átfuvarozott, aztán jöttek a kölykek.

Reggel csak az elcsorgatott néhány szem takarmány vezette nyomra a szökevény után tuvétevoket és csak a mosogatószekrényt meg a szifont kellett lebontani, hogy a rend újra visszaállhasson.

Aztán hosszú ideig semmi - mondhatnánk, hiszen ahogyan saját kéglibe költöztek Mb-ék, érdekes módon rajta kívül nemigen fordult elo más állat a lakásban. Igaz kezdetben még volt egy erotlen kísérlet téve az akvárium rehabilitációjára, ám halpusztulás miatt hamar felszámolásra került a project.

Állattalan volt tehát a környezet, ha nem vesszük ide a felettük lakó alkoholizátort, mindaddig amíg mostani helyükre nem költöztek. Itt gyorsan be lett szerezve, Kormi, Selymi és Tarka a három macs, meg egy házorzo, aki Málnácska hirtelen felindulásból elkövetett keresztelésének köszönhetoen a Mátészalka Elemér név alatt versenyzett territóriumában.

Hamarosan ebtársa is került Ödön személyében, akit Mb talált az útmenti árokban, pár napos korában (már úgy tessen érteni, hogy a kutya volt pár napos, nem pediglen Mb.) hazavitte és próbálta cumisüvegbol megetetni, gondolván hátha megmarad az öklömnyi, koromfekete jószág.

Nem nagyon akart enni, tán túl nagy volt a dudli, amikor zseniális ötletként bekattant, hogy nemrég fialt meg Tarka, amelynek valamiért elpusztultak kölykei és meg kellene próbálni, hátha hajlandó az osi ellenség sarját szoptatni. Tarka kiváló mostohamutternek bizonyult és nyugodtan turte, hogy a kakukkfióka intenzív szopással kitermelje belole az eredetileg saját utódoknak szánt tejet. Szépen fel is cseperedett Ödön a macskaemlokön és méreteiben hamarost túltett pótanyján.

Hogy mennyiben hatott a macskatej Ödön eb identitására, nem tudni, mindenesetre, ennyire gyáva kutyát nem valószín, hogy hordott még hátán a j.-i föld. Ennyi erovel akár tengerimalac is lehetett volna. Ha esetleg Tarkának direkt az lett volna a célja, hogy egy beszari ebet segítsen életben tartani, hát büszkén mesélhette a macskatársadalom többi tagjának, hogy tökéletes munkát végzett.

Tarkával egyébként is gondok voltak, ugyanis egyetlen kölyke sem érte meg az egyéves kort, ami még a skaccok életében sem egy matuzsálemi lét. Valamilyen titokzatos, - tán genetikai problémák folytán összes utóda, szinte napra pontosan ugyanakkor halálozott el és gondolta úgy, hogy elég volt a földi életbol, jobb lesz neki odaát a macskamennyben. És lon. Aztán szépen elvadult a háztól, - ami meroben szokatlan, hisz a macskák állítólag nem az emberhez, hanem a helyhez ragaszkodnak - a két kandúr, Selymi és Kormi, majd kisvártatva Tarka is összeszedett valami randa borbetegséget és o is távozott a háztól.

Az ebek sem sokáig laktak már náluk, mivel egyrészt élelmezési gondok merültek fel, - a két jószág ugyanis hihetetlen mennyiségu kosztot bírt (volna )elfogyasztani, másrészt eléggé eldurvultak a viszonyok, ugyanis többször elofordult, hogy az addig galamblelku Elemér minden átmenet nélkül dühöngo fenevadá változott. Megtörtént, hogy a húsvéti locsolkodásra érkezett gyerkocöt úgy vitte a földre bicajostól, hogy az ordítozásra kirohanó Mb. alig tudta szétválasztani a küzdo feleket, plusz biciklit és nem rest bevallani, hogy Elemér akkor erost meg lett dádázva.

Miután szaporodtak a hasonló esetek és nem volt szavatolva sem a saját csemeték teljes biztonsága, sem a közelgo tél alatti élelmezés anyagi forrásai, így fájó szívvel bár de elváltak egymástól, mint ágtól a levél, hogy aztán pár évig tyúkokon és kecskén kívül más állat nem létezett a birtokon.

Tavaly ilyentájt azonban reájuk mosolygott a szerencse egy fekete gombolyag kinézetü pulikölyök képében, aki közönségesen csak a fantáziadús Bogár névvel van szólítva, ám tisztességes név is jutott neki a pedigré szentségében, mégpedig a büszke Falurossza Isti-Pisti névvel illetodik és azóta gombolyagból már szép zsinórossá vált szore és egyúttal deli legénnyé serdült.

Kinek van pulija, az úgyis tudja milyen az élet vele, akinek meg nincs annak itt nem lesz elmagyarázva, hanem Málnácska teszen majd egy gyenge kísérletet ennek bemutatására. Már el van kezdve a nagy mu, ám az alkotó pihen és tempóját ismerve leghamarabb karácsonyi ajándékként lesz belole részesülve a nyájas olvasó sereglet. De az is eloforulhat, hogy csak a jó bizonyítvány ajándékaként nyáron lesz átnyújtva a jeles mu, mert ugye a jó munkához ...

 

Málnabácsi©

(Dykes & Pinewood,

USA, Boston)

 

 

lepke1.gif (1409 bytes)