SZONDA SZABOLCS 

A legszebb 
FÁjTÓL FÁjIG  
Útlevélemény  
Via Pia Bukarest 
Morfondir’ 
Megjavítottam a radart  
   

(Sepsiszentgyörgyön született, bukaresti egyetemi hallgató és egyetemi tanársegéd egyben a bukaresti Hungarológián, mellékállásban a Romániai Magyar Szó hírszerkesztője. Kötete megjelenés előtt a budapesti Pont kiadónál) 

    

A LEGSZEBB 

ég az ég mint a cigaretta üszke 
forgószél ha támad a füst megszalad 
még oly messze vagy kire legyek büszke 
mitől fénylik a vers csillogó szavad 

várom rohan eddig cammogó idő 
körkörös útját egyenesre váltva 
várrom-nyugalmam most oly könnyen kidől 
kettőnk helyett erős ha közel látlak 

(ott vagy minden szavam mélyén 
nélküled menekül az ihlet 
silány lenyomat az élmény 
van de csak kisujjával illet) 

ülj le velem szembe hogy rajtad 
keresztül lássam amit nézek 
szavam tükre igéző ajkad 
bódult méh onnan lopok mézet 

kétölnyi örömre mord percek 
míg a dac párját benned látja 
téged keres - tévelygő herceg - 
a vágy kútját mélyebbre ásva 

te vagy ki egykor lettem volna 
mind ki kezét kezembe fonta 
azt keresve az élmény hol van 
és gondját velem együtt hordta 

emlékek sejlő láncolatja 
belőled indul te táplálod 
a csoda mely léptem fogadja 
mert végre otthonra lel nálad 
  

 

FÁjTÓL FÁjIG 

Gondolok egy szörnyű délutánra, 
- várhatóan - épp betelt a mérték. 
Rajzott előttem sok kába ábra, 
nem volt út, csak összekuszált térkép. 

Zúgó éjnek megrepedt ablakán 
kéz kocogott, nyitva a kilincset, 
s a félelem szellős, feldúlt lakán 
várt az élet, őrizve a nincset. 

Majd a szó, a vétek hegedűse 
húzott, markolt húsomba legottan, 
s én tépetten, folyton téged űzve, 
minden FÁJ mögé lerogytam. 

Váltó kattant, s avítt síneken 
vidám honokba csattog el a lélek. 
Távol, idegen - mindez mi nekem? 
Ha napjaid csupán értem éled. 
  

 

ÚTLEVÉLEMÉNY 
El(ő)bocsátom az üzemet 

minden versem (s)zabigyerek 
a szálak bár kötnek nem fognak 
ha elhagyom nem pityereg 
s csak az értő (!) szívek nyafognak 

útjukon ha nem látom őket 
mert ha megvan már nem enyém 
szava tört mondatot bőget 
más olvassa szívesen nem én 

maradjon hát mindaz mi nincs még 
újabb születés a vért adó 
az üresség mit a kincs véd 
bár ittléte nem látható 
  

 

VIA PIA BUKAREST 

odakint harminckét fokok 
aszfaltba izzad minden(t) bele 
olvadnak sárga villamosok 
a metrónak sincsen tele 

a sör is elfogyott már régen 
ami maradt olcsó lőre - 
oly messze van ide Régen 
de jó sör van ott hát előre! 

kampec vers elmentem inni 
tán csak én nézzem poharam? 
tanul buk' a rest dőreség hinni 
hogy lesz söre bár jó bora van 

és eljön az este fárad a meleg 
kéz kezet nem fog csak üveget - 
mondhatod azt is: nem érte meg; 
kérd meg a várost ő majd körülvezet 

 

  

MORFONDIR’ 

Ami a verset uralom, 
jó hírem viszi a posta. 
Tudom, a közöny csak ostya, 
mögötte fagylalt unalom. 

S ha fékké lesz az uralom, 
vagy őrültté tesz a rosta: 
soromon ne legyen úr a lom, 
végterméke ne legyen rozsda. 
  

 

MEGJAVÍTOTTAM A RADART 

-suk, -sük: a hely, ahol otthon 
vagyok foltja mit nem ecset 
fest meg s a kép nem a titkom 
("anyatej hangyatej ecet") 

már nem gyötörhet annyira 
szabadság adta kötések 
szülte nyugalom tört nyila - 
köldökzsinórok és kések 

nem akarom kitalálni: 
mit jár az óra s pontos-e? 
ide már jöhet a bármi 
hol vendég a kétpontos E