SZŐCS GÉZA
 

Száz sor magány 
Petőfi-variációk 
Egy medve, mint a vészfék 
Vörös folt távolodik a hómezőn 
Első szonett 
Második szonett 
Kettős szonett 
A hollóvölgyi fegyveresek 
Beleskelődni egy pipacson 
Outro 
A forradalmárok vacsorája 

 

(Sz.1953, Marosvásárhelyen) A kolozsvári egyetemen szerzett magyar-orosz tanári diplomát. 1976tól a kolozsvári Igazság munkatársa, szerkeszti az Echinox diáklap magyar oldalait is. Irodalomszervezői tevékenységével a korabeli magyar ifjúsági költészet egyik vezéralakja. 1979-80-ban Herder-ösztöndíjas. Szerkesztője az Ellenpontok c. szamizdat-folyóiratnak. A hatósági zaklatások miatt 1986-ban Svájcba emigrált, 1989-90-ben a SZER budapesti irodáját vezette. 1990-ben hazatér Erdélybe, RMDSZ-szenátor, majd a szövetség főtitkára, 1992-től az Erdélyi Híradó Kft. elnöke, feléleszti az Erdélyi Szépműves Céh hagyományait is. Díjai: 1976-ban a román írószövetség debüt-díja, 1986-ban Graves-díj, 1992-ben Déry Tibor-díj, 1993-ban Bethlen Gábor-díj. Mintegy tíz kötete jelent meg, színműirodalommal is próbálkozott.

 

SZÁZ SOR MAGÁNY

 Kevesen tudják, hogy Bornemissza Gergelyt, akit egy évvel az 1552-es ostrom után egri várkapitánynak neveztek ki, a törököknek sikerült elfogniuk. Isztambulba vitték és kivégezték.
 Mekcsey István, a másik várvédő hős, maga is egri várkapitány (amíg ő is le nem mondott), Egerből való távozása után, útban hazafele, magyar parasztok támadásának lett áldozata: baltákkal széthasították a fejét.
 10. A kivételes katonai képességekkel megáldott Dobó István Eger sikeres megvédése után nem ismert lehetetlent. Reménytelen feladatokat is vállalva, következetesen a Habsburg ház legerősebb támasza maradt Magyarországon és Erdélyben egy olyan korban, amelyben a magyar nagyurak naponta változtatták pártállásukat. A köszönet nem is maradt el: Dobó az egri ostromot követően háromszor is börtönbe került, eleinte különböző ürügyekkel, míg végül nyíltan kimondatott rá a Habsburgok részéről a hűtlenség vádja. A feljelentők
 20. Dobóra féltékeny nagyurak voltak. A koholt vádak alapján az országgyűlés idején letartóztatott Dobó István belepusztult harmadik börtönbüntetésébe: roncsként került szabadlábra, és néhány héten belül már el is temetik. Eger nemsokára török kézre került.
 

A várkapitány látogatása

Lassabban lovam, itt az egri vár.

Ez itt a vár
 s ez itt egy börtöntöltelék
épp a rácsokat rázza ő:
30. ébresszétek a hadnagyot!
én rázom itt a várkaput:
itt Dobó István! én vagyok!

That's me.
Hahó, urak! Baj van a kaputelefonnal?
It's Dobó speaking. Yes, Dobó!
Tizenkét napja szabadultam.

Nekem már fáj a réti sas.
Néhány év tömöc, ennyi volt,
és hallgattak a börtönőrök
40. s az éjben Jumurzsák dalolt -

borszarvú ballag át a réten,
rézsút emelve mérhetetlen lábát.
Holnapjait kutatva föl
megleli hajdanvolt világát

a borszarvú, vagyis a vinocérosz.

GERGŐNEK FEJJÉT VETTÉK!

Sej-haj, mit hallok,
 miket hall vénülő fülem?
Azt üzeni a várnagy úr:
50. megvédik maguk is a várat?
markotányosnők?! koldusok,
nyelvkereskedők, vámszedők,
prókátorok
 és zsoldosok?
Így is jó, várvédő urak,
Nincs mostmár kitől félnetek;

egyiknek fejét vették,
másikat csak verték:

az, akit lefejeztek
60. nem jár többé már erre
s akit félholtra vertek:
elnyelik most a kertek.

Hm. hogy megvédik maguk a várat.

Szívemet beva-
 halló, ki beszél? én beszélek?
öklét rázza a sírban Mátyás
beszél a félholt teliholdhoz
ki az, ki tisztán lát majd engem
és megvéd majd
70. és fel is oldoz?

Mézégető szeretnék lenni.
Fára mászom majd, mint a mókus;
erdei mézet égetek,
mohazöld nyírlombok közül
nézegetve a kék eget.

SZÍVEMET BEVARROM.

Vágj át, lovam, a vármezőn.
Vállamon pajzsom
és egy görbe ásó.
80. belenézek, mint rozsdamart tükörbe.
Távcső visz föl a messzi csillagokba.
Ásó visz le a közeli gödörbe.

Egyhelyben vágtat az egykori
várkapitány.

Áll még Eger. Sírgödröt ások.
Védjék tovább a Hegedűsök.
Védjék tovább a várat mások.

Forgách Ferenc emlékiratainak II. könyvében írja, hogy 
Dobó és vezértársai az ostrom alatt a 
következő törvényt hozták: „Ha valaki titkos 
beszélgetést vagy tárgyalást folytatna, vagy
az
90. ellenségnek üzenetet küldene, akár
jót, akár rosszat, vagy a megadást csupán
csak említené is, halállal bűnhődjék. Ezek a
törvények pedig egyenként kötelezzék a vezért
és a közembert”.) Felvetődik a kérdés (hor-
doz-e az áruló Hegedűs [tkp: Hegedős] had-
nagy említése anakronisztikus célzásokat, pl.
Hegedűs Andrásra, a Varsói Szerződést ma-
gyar részről aláíró s a szovjet csapatokat
1956-ban behívó miniszterelnökre?
 A válasz nemleges. Szerző nagyon jól 
tudja, hogy az árulók nem mindig és nem 
szükségképpen viselik a Hegedűs nevet.
Hívhatják őket másképpen is, pl.*
100. (*nehezen kibetűzhető nevek a kéziratban)
(1995)

 

PETŐFI-VARIÁCIÓK

Egy zűrzavaros éjszaka
- A szamár elbeszélése -

Micsoda éjszaka volt! a juhász a telihold fényében,
amint őrjöngve hajszol engem, hogy gyorsabban, szamár!
És közben Kedvesem, kedvesem! így zokogott.

Nemsokára elvágtattunk az elhagyott temető mellett,
ahol mint felhők mögött a hold, egy asszony
járkált föl és alá
férje sírhalmát keresve abból a célból,

hogy eldobhassa végre az özvegyi fátyolt
vagyishogy egy fejfára sötét lobogóul akassza
de ebben a temetőben nem találta a fejfát.
Én megálltam kifújni magam. Asszony el. Ekkor
egy alak jött fel a síri világból
hogy elvigye oda magának az özvegyi fátyolt

és ekkor előgördült egy szekér csikorogva és imbolyogva
egyre közeledett
négy ökör vontatta
de mintha épp az a síri alak ült volna a szekéren
azt kérdezvén: Ne válasszunk magunknak csillagot?
Aztán megint vágtatni kezdtem odahagyva a temetőt és a szekeret
éjt nappallá téve vágtattam, míg végül
megérkeztünk Pestre a pásztor babájához
 de mintha épp ő lett volna az az asszony
 aki azelőtt a temetőben kószált
ám ekkor már nem lélegzett
és megpillantva az élettelen testet
Horváth Árpádné Szendrey Júlia elhagytál! így ordított föl a pásztor
és hatalmasat ütött botjával ártatlan szamár-fejemre.
 

Pásztor érkezik szamárháton, virágvasárnapkor

Tekintete égig ér
földig ér a lába
s hallható a hangja is,
áthallszik a mába.

Kívül-belül virágok
növik be a rácsot.
Folyvást kérdezi a hang:
MIT ÁCSOLTOK, ÁCSOK?

Mit árultok, árusok?
Bárány gyönge testét?
S fennhangon egy tanítvány:
Vas szögeket tessék!

Egetverő cédrusok,
földetérő ember.
Megváltással van tele
vagy tán félelemmel.

Aztán végül a szamár az olajfák alatt:
ÉS VELEM MI LESZ? Hol a gazdám?
(1995)

 

EGY MEDVE, MINT A VÉSZFÉK

Majd fönt a bálványoknál
végül is hozzászoknál:
a félrehúzott függöny
mögött a borzasbükköny!

S az éjbe beleejtve
virágok közt egy medve,
mint a mészfehér-mészkék
füvek között egy vészfék!

S a hangod, kedves: Gézám,
kész ám a tea, kész ám!

S egy könyv, tele érthetetlen jellel.
forgathasd bárhogy, lefele fejjel!
Megláthatod könnyen:
színek, görbék a könyvben
s valami gyanús térkép

jaj, sorsunkat bemérték:
az érthetetlen könyvben
rólunk egy csomó fénykép.

A végét nézd, a végét:
megtalálhatod könnyen
a kettőnkről szóló könyvben
s valami gyanús térkép

jaj, sorsunkat bemérték:
az érthetetlen könyvben
rólunk egy csomó fénykép.

A végét nézd, a végét:
megtalálhatod könnyen
a kettőnkről szóló könyvben
azt a nehezen értelmezhető
ábrát, egy sejt vagy hegytető;
jaj, kedves, valami térkép,
valami térkép, térkép.

* Egy időn túl leszoknád,
nem vennéd fel a szoknyád.
Elhúzott függönyökkel
így élünk majd a bálványoknál.

Új élethez a holmik
szanaszét, eldobálva
s a könyvön félretéve
egyetlenegy szem málna.
(1976)

 

VÖRÖS FOLT TÁVOLODIK A HÓMEZŐN

szuronyos Mikulás vágtat, hull a hó,
hajszolja nagy lovát csákánnyal, puskatussal
énekel mély Mikulás-hangon, önkívületben:

 munkh lenhöj, ilme, ilme gutböl
 mituhlü mek, Géza, ej, tuhlü imkotta
 liszpangu mölmeg, méseltu Mikulás!

Az ösvénynél leteszi a nála maradt holmikat. Ezt
sem adhattam oda neked, ezt sem, ezt sem! így 
beszél magában. Hajnalban, mikor ezt olvasod, a
Mikulás már ló nélkül, vas talpú, hideg csizmában,
gyalog kapaszkodik fölfelé egy járatlan csapáson a
sziklás részek felé, ahol vörös, de már elfakult
szövetdarabok közt rengeteg Mikulás-csontváz fek-
szik a felhőtlen ég alatt. A Mikulások temetője
van itt, és ez a Mikulás, akiről mi beszéltünk, már
a közelben kapaszkodik. Ez a Mikulás én vagyok.

 

ELSŐ SZONETT

- Látod: egymásnak szoruló fej szív fogsor
s szárnyverdesés és fog koccan egyszer sokszor
így így mi ketten s kövek a szívkamrában -
égő pintyek a telihold kőgyomrában

- Hova lett copfod az a haj hol a kontyod
nem nő meg többé már le se bontod -
mi lett vele, én soha nem simogattam!
szép hajcsatom van, neked adjam, ne adjam?

- Nézd, havazik bennünk, bronz-zöldre éget
összeforrasztva minket két szonettben;
ölelnélek tizennégy karral téged

ahogy ezek ölelkeznek ketten
lásd összeillenek a sziluettek
mert eggyé lettek teljes eggyé lettek

 

MÁSODIK SZONETT

Villamosszékre leszállt, elégő pintyek,
fog közt szétszakadó nyelv - szakadhat, mindegy
kő morzsol minket, kövek darálnak s lángok
havazás bennünk, kiöltött vasfullánkok -

- Megnő még rajtad a haj, megnő, még megnő?
- Nem tűzöm föl - már többé - fedjen csak kendő -
- Nem számít, hogy volt régen; simogass mostan:
- Nézd, mit kapsz tőlem: szép fehér ing, kimostam,

viseld, ez óvjon, kinn most tél csikordul,
suttogás bennünk és hó hull és hó hull,
ölelsz, ölellek, még, még, elveszetten,

mint egymást, látod, ezek a szonettek
kik ketten egyként egymásnak születtek
szét nem szedhető párban, összetetten

 

KETTŐS SZONETT

- Látod: egymásnak szoruló fej szív fogsor
                                           villamosszékre leszállt elégő pintyek
s szárnyverdesés és fog koccan egyszer sokszor
                           fog közt szétszakadó nyelv - szakadhat mindegy
így így mi ketten s kövek a szívkamrában -
                             - Kő morzsol minket kövek darálnak s lángok
égő pintyek a telihold kőgyomrában
                                        havazás bennünk kiöltött vasfullánkok

- Hova lett copfod az a haj hol a kontyod
                            megnő még rajtad a haj, megnő, még megnő?
nem nő meg többé már le se bontod...
                      - Nem tűzöm föl - már többé - fedjen csak kendő -
- ...mi lett vele, én soha nem símogattam!
                       - Nem számít, hogy volt régen, simogass mostan
- Szép hajcsatom van, neked adjam, ne adjam?
                     - nézd, mit kapsz tőlem: szép fehér ing, kimostam,

                                   viseld, ez óvjon, kinn most tél csikordul
nézd, havazik bennünk, bronz-zöldre éget
                                     suttogás bennünk és hó hull és hó hull
összeforrasztva minket két szonettben,
                                       ölelsz, ölellek, még, még, elveszetten
- Ölelnélek tizennégy karral téged

                                        mint egymást látod ezek a szonettek
ahogy ezek ölelkeznek ketten
kik ketten egyként egymásnak születtek
                                                  lásd összeillenek a sziluettek
szét nem szedhető párban, összetetten
                                        mert eggyé lettek teljes eggyé lettek
(1979)

 

A HOLLÓVÖLGYI FEGYVERESEK

Ezek a fegyveresek, mit keresnek ezek a fegyveresek
Hollóvölgye csicsergő homoktáblái, homokgömbölyegei között,
a szelek által fejük tetejéig emelt puhás
fehérörvények között, amelyek szelíd, sokat ígérő
és odaadó simogatással fátyolozzák fáradt,
lehulló lépéseiket - egészen más simogatásokra
emlékeztetve őket -
ó, ez a homok, ez a fehér homok.

Mintha nehéz, megfeneklett gránitcirkálót vontatnának, vagy
ledőlt lépcsősoron mennének végig, úgy hajladoznak
erdő-módra a fegyveresek, míg fejükben egymáshoz ütődnek
a homokszemcsék, és ez olyan, mint a csicsergés,

de ők úgy hallják, a szegény fegyveresek, mintha igen távol
cirpelne valami, és azt képzelik, fejük fölött
a néző-madár
nyújtózik el mozulatlan
szemöldökként a 
magasban.

Eze, ezek a fegyveresek itt, ahova bizonyosan nem boldogságukat
jönnek keresni, akik ide jönnek, s ahol
a szembejövő homokoszlopok hol ferdék, hol vízszintesek,
de mindenképp a hirtelen közelivé vált,
eredetileg örökösen távoli dolgok képzetét keltik,
mint amilyen két lépésről egy templomkereszt.

Feltűzött késük, mint egy fáradt szem fehérje, villog.
(1973)

 

BELESKELŐDNI EGY PIPACSON

A tóvidéken most fönn fönn kicsim
fönn a tavaknál hull már a hó
    a hó
     tudod
hol encián-sugárvetők még tegnap este is
csontunkig sütöttek át
   mint kék injekciók

hajadban nyár zizeg szívem szívem
arcodon átfúj átfúj átragyog
    nagyon

de kinn az erdőben fajdkakaszsivaj
a holnap lehullott friss havon
 szél jön házunkhoz
 szél rúgja házunk tarkón
    tarkón homlokon

 törökülésben házunk közepén
 nyitott az ajtó tárva leng

s házunkat holnap: víztelen
iszonyú sodrás rontja el
szétrobbantja s mint hattyút rongybabát
görgeti égen űrön át

Mi pedig kinn a holnap hullt havon -
köröttünk pipacsok ütik át fejük:
a lentiek 
figyelnek minket pipacs-periszkópokon

 

OUTRO

ki mond kopácsol mi ez az ének
ki kopácsol ki énekel a felső folyásnál
ez a fütty
mi ez a fütyörészés a felső folyásnál
mi ez a kopácsolás éneklés fütyörészés a felső folyásnál

honnan ez a holdfény ki énekel ebben a renovált éji világosságban
egy öregember énekel a tisztáson a felső folyásnál
kezében vésővel énekel az öregember a forrásvidéken

sírkövet farag az öregember
sírkövet farag és énekel

 

A FORRADALMÁROK VACSORÁJA
(A megmentett város) 

TGM-nak

Az asztalon sólyompástétom vízirózsa-főzelék kalács
zuzmó-torta könnyű gyopárbor spárga árticsóka.

De az ebédlő üres. Ekkor tűnik fel magadban
a gerincen Dónát mellében
meggyvágó madárral.

És az asztalon lángot vet a tudós kenyér a padláson szélludak
széllibák gágognak sivalkodnak. A kiszáradt
vezetékben kakukk mormog s ha a vízcsapot
elfordítod hósárga füvek és kakukkcsontok folynak belőle.

Dónát, Dónát! Feje fölött a csattogó
vasízű barackok.

Bent pók-ordítás
homokórába tűzött százéves vaddisznópipacs ha!
csúcskakukk sívít no lám no lám

kint Dónát szalad tavasziziglen

és a városban emberek guggolnak a vasló körül. Tűz fele
fordított szemgödrükből szurok szivárog
s az egész városban hallani hogy a folyó
letépett szoborfejeket görget magával.

A FORRADALMÁROK HAZAMENNEK KIVESZIK AZ OLAJFÜRDŐBŐL A KARABÉLYOKAT MEGTÖRÖLGETIK KIFÉNYEZIK ÉS ÖSSZESZERELIK ŐKET FŰVEL MOSDANAK ÁTÖLTÖZNEK MEGVACSORÁZNAK KIBIZTOSÍTJÁK A KÉZIGRÁNÁTOKAT ÉS ELINDULNAK.

(1977)