SÜTŐ ISTVÁN
 

Utazások álruháért
Anyosóm verse
Zöld király
Mesterségem címere
 
  

 (Sz. 1949, Marosvásárhely - megh. 1987, Marosvásárhely). Építészeti technikumot végzett, majd magyar szakos tanár lesz. A sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör munkatársa, majd a városi művelődési központnál hivatalnok, később vidéken tanít. Marosvásárhelyre visszatérve, életének utolsó szakaszában alkalmi munkákból, segédmunkából élt. Tragikus körülmények között hunyt el, kirobbanó tehetségű költészete torzóban maradt, versei egy része poszthumusz jelent meg.


 

UTAZÁSOK ÁLRUHÁÉRT

1

a ditrói dóm két nyuszifüle  a tornyok mögött
a neogothica catholica s az odaképzelt schumann-rekviem
mindezt vonatból látod  a székely körvasúton utazol
előre-hátra az időben  itt a gazdag falu előtt
a matrózruhás lányka

te vagy a vadász és a vad is te vagy  takarodj üvöltöd
a kórussal gyerekarccal  és üvöltöd üvöltöd  szent
pál péter antal győzelme és gyötrelme benne van a 
haragodban  TE IDEGEN VAGY NEM VAGY KATOLIKUS
nem takarodsz  csodálkozva nézel  a vonatból
nem látod a szenteket  kifaragták-e őket
a félhomályt szeletelő kapura

a tízéves piaci árusok nyugalmával meséled  elüldöztek
forgószelek röpítik angyalfürtjeid  dánék rituálé előtt búslakodnak
ha van rituálé és ditrói dóm  csak brassai viktor aki
még kisfiú legyint és tréfál  anyád matrózruhája
régen amerikába hajózott  és nem ment vele az örökbefogadott 

2

mindenhova elképzelt járművön érkezel  most
temesvárra is 1933-ban egy iparosbálra  anyád
varróleány  tehát spanyol fiúnak öltözött
az iparosotthon odaszökött monarchia  gondolj
arra a fegyelemre  a volksbund még kedélyes
szaktársak baráti társasága  nem tűnhet fel egy
spanyol

miért ne lennél a bál királya  hazudhatod hogy
pallér vagy (az IS vagy) lám sokszínű szakálladdal
kacérkodnak a báli fények

milyen táncot lejtenek itt (ott)  sohasem tudtál
táncolni  milyen újságírókkal táncol anyád
körülnézel  hetvenháromban ébredsz  a sváb
fűtő  ő is részeg a hátsó ajtón beenged  miután
jól berúgtatok  nemzetiségiek mind a ketten
bár úgy is mondtátok mind  két parajdi cselédlány
az egyetemista bál fő célpontja  lehet hogy csak
így emlékszel  ezek tudtak válaszolni neked

3

tekerőpataknál leszállsz  csomagod anyád
álruhái kénfalán átgyalogolsz találkozás
a szülőföld második vidékével
újfalu  nagyapád háza  jövőre lebontják
anyád dedikált fényképét hozod nagyapádnak

mikor is hetvenegyben  honnan is harminchatból
a temetőkertben elküldetlen levelek sárgulnak
ezen a télen nagyapád fejfáját is eltüzelték
vörös hajú asszonyt mutatnál tenyered közül föllebegni
lenn a maros éppen kiönt pedig hideg lesz a tél

milyen gyerekes vagy  álruhákba és álemberekbe
öltözöl  mindenki te vagy  játék vagy félelem
most már tudod burokban születtél
 

 

ANYÓSOM VERSE

 a vejem egy dalia szép szőke férfi volt
ezelőtt tíz évvel mikor a középiskoláját folytatta
járt hozzánk a kislányomhoz nagyon sokszor úgy mint
pajtások  az idő telt  az évek repültek elvégezte az
egyetemet  becsengetett az ajtón megkérte a leányom ke-
zét  teli reménységgel oda is ígértük neki de
úgy történt ahogy reménykedtünk  a remények össze-
folytak mert jött a kegyetlen alkohol amely összetörte az
életüket  amelyből két fiúsarjadék nőtt ki akik
érzik az alkohol hatását  akik fölnőnek
és nem engedik az apjuknak hogy igyék  s hátha akkor
a földben nyugalmam lesz
 

 

ZÖLD KIRÁLY

a zöld király kártyában szőke férfi
hadd látom én az életben mire ment
forgatta-e szerencse kénye-kedve
ott lenn a mélyben s volt-e odafenn

van-e már háza fia felesége
a szobákban csend s ha fúj az esti szél
a székek ha bent az alkonyatban ülnek
az ablaknál áll és ugyan még mit remél

a külváros szól fölvergődve versig
ha dünnyögve és búsan mégis verset morog
miféle ablaknál honnan hova látni
követ sárt és halált köhög fel a torok

a külváros szól lumpenek proletárok
körhinta pördül zajos egyveleg
indulók hajtják trombitaszóra körbe
és hullnak hullnak róla egyre az emberek

gajdolják hogy nem ilyen lovat akartak
és megbillen a hinta falova
boros kedvvel megrúgják csépelik
én istenem vidd őket valahova

mert száll a hinta örökké körbe-körbe
lassan már az sem szólal hittel aki érti
az ablaknál míg merül az alkonyatba
a zöld király kártyában szőke férfi
 

 

MESTERSÉGEM CÍMERE

1

a ládahordás volt első hivatásod
egy konzervgyárban fagyott szárnyasok
között  és hamvas őszibarackok főttek
a cukros lében darázs-szerelmet megkísértőn
mérföldes csizmában ott sürögtél a
borsóhántó gépek között  a munkabaleset
ott volt testközelben  gulliver óráját
tisztogattad az egykori hangya-vállalatnál
amelynek székháza svájci villa volt
ott tanultad az új nevét kaláka
a mezőségi parasztember esti mese helyett
mondta ti-a trebuit calaca  hát kellett
neked kaláka  tíz órán keresztül
a ládák bábel-tornya  több nyelven
szitkozódtál  egy szitok egy láda
ők bírták tovább  és ecetes bort
kortyolgattatok  a lányok több okból
sem véreztek  a sült galamb ott vált
kézzelfoghatóvá és megtanultad hogy
mindent konzervál a félelem

2

aztán három évig rajzolni tanultál
gipsz mózest és gipsz sarlót kalapácsot
gótikus templomok rozettáját  és festeni
moldvai kolostorokat  voroneti kék
gyűlt a szemeidbe  és az elárvult
besztercei templom  híveit legéppuskázták
kísértett álmaidban  le corbusier és
frank wright elpazaroltan  de csak
az utolsó éjszakai busz állomását
tervezted meg amit a busz magával vitt
mint valamikor a gáztartályokat  hiába
szaladsz utána hiába szívod a kipufogógázat
nem hat meg senkit  freskókat terveztél
ott virított rajtuk a nyári víkendtelep
vili bácsival az alkoholizmus tanárával
és barátom elképzelt lovasszobrával  aztán
valahogy elhervadt benned a tervezőhajlam
mint ősszel a bulevárd a tulipán vendéglő
körül  csupán a számokot rajzolod ügyesebb
kézzel  1982  május 12

3

mit írtál meg amikor újságíró voltál
miről rántottad le a leplet  mit
tettél a megmaradásért  kérdezték
barátaid  most ők újságírók  visszakérdezni
nincs kedved tágítják önszorgalomból
az adott szó határait  a nyomdával
ismerkedtél  az ólommal amint a betűvel
célba talál vagy az értelem mellé lő
javítottad az aktivisták önszorgalmú
cikkeit  a házi feladatokat és kívülről
tanultad a híreket amint a telexen
végigcsordultak  lubickoltál a szirupban
önkéntes zászlóvivő voltál  a zászlón
azt írta újságíró vagyok hogy tiszteltek
a rokonaid  még apósod is kezet rázott
veled  és ez így ment közel hat hónapig
aztán fordult a kocka  a fél szerkesztőség
repült amiből az volt a haszon hogy
összebarátkoztatok és szidtátok az időket
o tempora o mores  hát ennyi maradt o tempora
o mores

4

és amikor aktivista voltál és őriztétek
a páholyt előadásokon  a másik a stukkert
rád bízta nyilván szabálytalanságot követett el
de te már ismerted a TT-pisztolyt  és azonkívül is
megbízható voltál  álltál mint a filmeken kissé
szétvetett lábbal  a derék hajóskapitánya a
kultúrát őrzi  s az őrizett kultúra ott
tobzódott a színpadon  milyen is voltál
túlbuzgó  mert egy aktivista túlbuzgó kell hogy legyen
ellenőrizted a meghívókat  és tekintélyed volt
senki sem mert meghívó nélkül megjelenni
ez volt a legfelelősebb állásod  azóta is
csodálkozol  csipkeded magad pedig már
félig fölébredtél

5

és tanár e kráter ütötte vidéken
ahol a visszhang arc nélkül bolyong
motorizált tanár egy nagy vörös busszal
ó ingázó madonnák ki szólna rólatok
ha nem sorstársatok  ki emlékezne meg
a naponta szembejövő borvíz-vidékről
amely más költők számára exportcikk
ki szólna az iskoláról e termesz-hangyabolyról
ki szólna málnásról és bodokról és
ilyen-olyan falváról mint aki naponta
eljár az erdő kapui előtt ahol gyászlobogó
van kitűzve

mint zuhanni kész repülőgép olyan ez a
vidék  mint süllyedni kész hajó olyan ez a
vidék a kiskirályok elmenekültek róla
a szó érdes távíró-hangjai kényszer-kapitányokat
ütnek szíven hol vannak a május elsejei
fölvonulások  hol vannak az indulók
érdek nélküli dallamai