SASZET GÉZA
 

Rejtőzés
Ady-rekviem
Színes ceruzák
Szomjúságunk
Bizonyság
Szobrok
Köd
És azon túl
 
  

 (Sz. 1929-ben, Érhatvanban, Bihar megye), Nagyváradon érettségizett, a kolozsvári Bolyai egyetemen végzett filozófiát. Előbb egyetemi adjunktus, majd kiadói lektor, végül a kolozsvári magyar színház könyvtárosa, majd irodalmi referense. Külföldön él. Egyetlen kötetéért (1973, Bizonyság, Dacia kiadó, Kolozsvár) elnyerte a román írószövetség díját. Ebből készült válogatásunk.


 

REJTŐZÉS
 

Valamiért mindig rejtőznöm kellett
hogy meg ne ismerjenek Úgy tudom
anyának sem szabad felismernie engem

Valaha egy csecsemőben rejtőztem
Mihelyt kiismerték szokásaimat -
csúszni-mászni törni-zúzni kezdtem
Attól kezdve mindenkinek zavaros
fogalmai lettek rólam Mindaz amit
korábban rám sütöttek - elvesztette 
értelmét Rossz lettem mint a bűn
Vizes és száraz kötélből szövögették
jövőmet ám elfogott a szenvedély
a szépen rajzolt betűkért s mire
szegény tanítóm végképp félreismer-
hetett volna - már a szelíd szavak értelmével
kacérkodtam a külalak és az illem 
rovására Képzeletem elragadott és
mindent meg akartam próbálni míg
úgy döntöttek - lesz belőlem valami
Ekkor a felnőttek szokásaiba rejtőztem
piáltam - kártyát kevertem - cigarettáztam
a lányokat zaklattam mígnem mindenki
lemondóan legyintett Ekkor tiltott
könyvekbe bújtam eszmék mögé 
rejtőztem Illedelmes forradalmár-
nak közszemlére tehető lázadónak
néztek mert érthetetlen verseket
írtam s nem tudhatták hol jár
az eszem Már-már nagy jövőt jósolgattak
mikor aprópénzre váltottam hivatásomat.
Egy öltözet rendes ruhát is vásároltam
s csak az volt hátra hogy a társada-
lom oszlopa legyek Épp ideje volt
elvágni a fát magam alatt Magányomban
játékokat faragtam - ekkor azt hitték
mégis nagy lélek vagyok Játékaimat
bálványnak nézték Tisztelői is
lettek volna de megtudták hogy
ateista vagyok Anathéma alá vettek
cinizmussal vádoltak ám én hittem
hivatásomban - hogy soha senki
nem szabad felismerjen Bölcsességből
kötöttem álszakállt abba fontam
mosolyomat és sírásomat s ha valaha
eszmék nevében igazoltatnak -
bohócsipkának fejemre húzom az eget
fellegestől Koponyámon cédrusfaerdőt
növesztek Gomblyukamba virágos mezőt
akasztok A földgolyót viselem sz?k
papucsnak Hátamra ragasztom púpnak
az Olümposzt az istenekkel együtt
- bár elég gondatlanok
gyakran zűröznek és
minduntalan az Iliászt
akarják játszani az én hátamon -

 és végleg elrejtezem

 

ADY-REKVIEM

Egyszer én is zarándokoltam
kutyaugatásnyit Annyira esett
Érmindszent szülőfalumtól
toronyiránt - épp az isten
háta mögött
  A zsombékot lusta
marhák dongták Szarvuk ökör-
nyálat eresztett Vaksin hunyálták
a napot Ég aljáig fútták szu-
szogva s ott elkaparták egy
vakondtúrásba
  Mentem Vezenden át
ahogyan az emberek szoktak itt
s elnéztem hogy a dohányföldek
mellett miként tajkolnak el
egy-egy napot míg mindenik
tegnappá sikerül
       A házak 
legfönnebb százévesek de ötszáz
évet néznek visszafelé s aki
nagyobbra sikerül a gerendánál -
fejét nyakába húzza mikor
beljebb kerül 
  Kerékagyalt út
füstölög magának Hepehupái-
nak talán egyetlen célja utast
vallatni milyen bolond céllal jár
erre egyáltalán
  Ha költők írnák
ezt a tájat - rossz szellemek
állnák utamat s fenyegető
erdőtől nem láthatnám a kevés
meddő fákat akik magányosan
keszeg árnyékot árulnak egy-egy
hiábavaló gondolatért míg a 
lélek belefárad perceket sze-
melni mint a napraforgómagot
………………………………

Versek és hitek óceánjától
zarándokoltam visszafelé
toronyiránt s egy emberöltő 
csorrant el lyukas edényen
amíg egy kutyaugatást meg-
léphettem
  Esküdni mertem
volna rá hogy Ő úgysem lesz
odahaza s még nyomát
sem lelem - A szülőház is
leégett
 Szép tréfa lenne
(ha még hinnék kíséretetekben)
hogy maga járt itt egy Lucaéjen
s bölcsőjére csóvát vetett
    Mit
akarnak a meredő fekete
csontvázgerendák? Szellemet 
nem lehet kísérteni -
   Az
óceán úgysem rokona e tájnak
csupán hazajáró esők
jönnek az örök víz felől és
mossák az eget
  ám a felhők
ónos sírással csak homokot
szórnak

 

SZÍNES CERUZÁK

Z ö l d

Kérnék egy kis zöld nyomdafestéket Fűzöldet Az
ég a fű a virágok színének nincsen ára. A nélkülöz-
hetetlen dolgokra áldozni kell. Erre a zöldre föl-
tétlenül szükségem van. A zöld nem freudi alapon
hanem kivénhedt világunk számára pszichoanaliti-
kus szín Például ennek a szónak, hogy FEKETE
zölden semmi értelme s az összes elvontságok zöl-
den igazán zöldek

S á r g a

A sárga ceruzák hosszú életűek s a hosszú élet?
dolgok megsárgulnak A gyermekek a napot is in-
kább naranccsal festik Én kékre festeném A sárga
fellázít és sohasem tudom miért lázadtam fel Talán
a halál ellen amely haló bélyeget üt az elmúlni
nem akaró színekre míg kifakulnak pedig a fény
kék mint a szemem sugara vagy zöld vagy barna
vagy- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

P i r o s

Valamikor pirossal rajzoltam az istent mert azt
akartam hogy nagyon szép legyen s a szakálla ne-
vessen mint a ribizli a pipacs vagy Paprikajancsi
orra Lehet hogy a piros isten lett tilos A stoplámpa
isten szeme A piros ruhák is isten szemei a tilosban
mégis öröm maradt szabályt hágni isten szeme előtt
hogy szívverésem életben maradjon - - - - - - - - - - -

 

SZOMJÚSÁGUNK

Száraz kút az idő -
szomjas volt már az idők kezdetén
Szomjas kút az idő -
minden vizet mi hordunk bele
Mohó kút az idő -
élőnek szomjas temető
Élő kút az idő -
szomjúságunk innen tört elő

 

BIZONYSÁG

mint amikor az ajtót bezártuk magunk után
rémlik mégis - nyitva maradhatott, s téveteg
visszatérünk az útról, hogy bizonyságot nyerjünk
valamiről, amitől az ajtó mindig nyitva marad
bármiként zárjuk-csukjuk, szezám nélkül kitárul
a sokszorosan megigézett, mégis igétlen élet
mindaz, amit nem tudtunk megfoghatóvá tenni
s minden bizonytalan ellen bizonyságnak nem elég
az ajtó s nem hihetjük, hogy zárva maradhat

az igazság már nem fedi el sebeinket
ajtó az is, melyet hiába zárunk kétségeinkre
mert soha nem az igazság szenved a létben
az élet hajt csak fekete virágot, lefelé
a gyökerektől, hol az anyag nedvei vérzenek
abban csíráznak sárba fogózó üzenetek
napfényre sohasem jönnek, hol testtelenné
silányulnak a szavak, az ige elveszti a tárgyat
s az ember elveszti szenvedése értelmét

istenekké kellene lennünk a magunk hulló vérén
csupasz létünk egyetlen bizonyságnak erre
elég, de létünknek nincsen bizonyossága
cserbenhagy szenvedésünk, és elárul az igazság
amikor elfelejti, hogy mi szenvedtünk érte
önmagunk tamásai, visszatérünk sebeinkhez
megváltás mögé rejtjük életünket, nem tudhatjuk
meg vagyunk-e váltva valóban, megvált-e szenvedésünk
s elhisszük-e a temető kapujában, hogy
      FELTÁMADUNK?

 

SZOBROK

Valamikor
úgy képzeltem hogy
a szobrok is élő
emberek voltak
Olyanok akiket
hatalmába kerített
egy rögeszme és
kenyér helyett
agyagot
gipszet
márványt vagy
bronzot 
kezdtek enni
ettől előbb szívük
keményedett meg
majd arcuk fogott
egy szoborhoz
hasonlítani
s miután
sokára
karjuk és
lábuk is
kőbe dermedt vagy
érccé merevedett
díszes talapzatra
emelték őket
azóta ott állnak mozdulatlan és

mindenkit lenéznek aki
kenyeret eszik

 

KÖD

  fehér
  bűzös
  igaz
a köd
nem kitalált
  semmi-lét
  semmi-tudat
vagy tudat alatti libidó-köd mely
útonállóként leteríti
a gondolatot
  teste van
  árnyéktalan
  naptalan test
mint nagymama az emlékezetben
csók a ravatalon
  fehér
  nyirkos
  hideg
ha nem ködnek neveznénk
ráadhatnánk a kabátunkat
úgyis hívatlan
búvik alája
  szutyok
  szotyog
  szortyog
páraűrhajókon
nátha-kozmonauták
földet kiáltva 
rám telepednek

mi nem igaz?

árnyéktalan köd
egyetlen árnyék
magam

mi nem valódi?

  ártatlanul
  ártalmatlanul
útjában állok mindenkinek
mindenki utamban áll
és püf neki
a félelem nem valódi?

a ködben járó
maga útonálló
pedig egyetlen gondja hogy
eljusson a küszöbig
s jóembert mondjon köszönésképp

a lét testetlen?
a test nemlétező?
a félelem nem igaz?
az igaz nem valódi?
mi nem valódi?
a fénytelen lámpás?
a hajókürthuhogás
a ködtengerben?

mi jobb legalább
a véletlen kikerülése

vagy a kikerülhetetlen véletlen?
az hogy kézen fogva botorkálunk
vagy az hogy nem ismerjük egymást?

jobb félni egyedül
vagy késfélelemmel jobb
belebotlani valakibe?

SOS!!!

fénytelen lámpák!
életböfögések!!!
hajókürtök!!!

SOS!!!

a küszöbig
legalább a küszöbig
legalább a kétezredik évig

SOS!!!

HAHÓ! JÓ EMBEREK VAGYUNK!
HAHÓ! JÓ EMBEREK VAGYUNK!

jaj! legalább meglátom halálomat?

fehér
fehér
fehér
a köd

SOS!!!

ködben a jószándék is halálos

 

ÉS AZON TÚL

Mekkora a nap?
 Amennyit át nem aludtál
Mekkora az éj?
 Amennyit álmodtál
Mekkora az idő?
 Amennyit megszámláltál
Mekkora a világ?
 Amennyit teremtettél
És azon túl mi van?

Átaludt napok
Álomtalan éjek
Számlálatlan idő
Bejáratlan utak
Meg nem alkotott világ