Higany
Testvérek
Délután
Sok kicsi változás
A szépség és a szörny
Négerek éjjel
Az első jel
Csoda
Tisztaság napja
A merengő tengerész
Lackó
Szövetség
menni hozzád
Ballada
Emlék
A megoldás
Te meg én
Gondviselés
Játék
(Sz.1984, Sepsiszentgyörgy) A prózában és újságírói műfajokban is figyelemreméltó fiatal alkotó egyetemi hallgató, bölcsésztanulmányokat folytat. Verseivel az Erdélyi Terasz irodalmi pályázatán is feltűnt.
Higany
Elmész majd egyszer te is,
beteszed magad mögött
mint ajtót, az éjszakát,
mint a hegyek, elvonulsz,
felgöngyölődsz mint szőnyeg
súlyos lépteim nyomán,
titkosan, mint a macskák
útjai a halk füvek
simogató tomporán,
harapásokat ejtesz
szöszke angyalok nyakán.
Kihűl a szobám akkor.
Lepedőm elhidegül.
Gondjaim csillogó kis
higanytócsákba gyűlnek.
Testvérek
Fölriadva a rémület
állata odvát szertedobva
napvilágra robban s új
vackot lel, mint beteg gyümölcsöt
a pondró, egy összeszorult,
húsos kisgyerek-marokban.
Testvére csigát dobott rá
s most üvöltve vágtat árva
majorságon át, mit kékes
gyom lepett, s halott anyjának
köpenyébe fújja orrából
a világ könnyes undorát.
Délután
Csend van. Egy kicsit ne mozdulj.
Figyeld, ahogy a délután
a másik oldalára fordul.
Nézd meg jól a pók nyolc szemét,
s a kezet, amin hálót sző.
Kié a kéz? Bizony tiéd!
Halld, meg-megreccsen a tető.
Csöndjét szórva sétál rajta,
járkál égi járókelő.
Most egy kicsit nézz magadba.
Látod, ahogy a sötétség
szerteoszlik egy szavadra?
Érzed bomlani bánatod,
mint a füstöt; mint egy papír-
sárkány repül, ha rángatod?
Sok kicsi változás
egy szelet kenyér vajra ken
és csöndben elfogyaszt
pipába tömve merengve
füstöl rám a friss panasz
egy doboz álmos szemű keksz
langyos teába mártogat
vérem borba törve szédít
didergő öreg halászokat
torta leszek mezítlábas
párás könnye manduláknak
narancs ajkán csókok íze
sápadt almája viszálynak
tű mit a nap vad kacajjal
a fák gerincén átszalajt
szörnyű kerék mit a küllő
akaratlan halálra hajt
csokornyi bűnös hangulat
az esti fények asztalán
egy kés pördül adott szaván
s lesújt
egy szelet kenyér vajra ken
s csöndben elfogyaszt.
A szépség és a szörny
hát itt vagyok szóltál s bennem Hitler
kerítést fürdőt egyenborotvát
parancsolt szőrzeted (uram mit mer)
lenyúzni s nem adni vissza szoknyád
gyönyörű madám szóltam és Churchill
keménykalapját szintoly fejére csapván
(mint mikor bántják - s Európa fölsír)
segített át egy túlmagas padkán
Négerek éjjel
Ahol a négerek leszállnak
szikrát vet a fehér éjszaka.
Nagy szemeket nyit a kardvirág
és a temető kapuja,
nézi, miféle távoli hantok
idegen röge botorkál haza.
Az első jel
Valami mozdult odabenn,
és Eszter szeme fennakadt
a vörös égen. És látta
a megpatkolt madarakat.
Aztán fa nőtt belőle, lomb,
sörényes iszonyat fakadt
méhén, erein keresztül
előlegezve szájakat,
melyek húsát kifacsarják.
Látott gömböly kis ujjakat
döngetni méh- és hasfalán,
s ahogy folyt a sikoly s szakadt,
úgy látszott, megbánta talán.
Csoda
A cseresznyefán titokban
egy eltévedt alma érett,
a sok vörös szempár között
küklopsz smaragd szeme égett.
Szüretkor az oltatlan fa
gyümölcsébe csízcsőr hatolt
s szomjasan szürcsölt belőle
cseresznyeízű almabort.
Tisztaság napja
ha egy jajszó feltelik
s elönti Árkádiát
csontsípok zengik szerteszét
a hüllőhangú áriát
sok mozdulatlan dérmohás
szív a hangra felneszel
sikongó folyó hordja el
a kín hagymagyökerét
s a kénytelenség bércein
az áradat ha megtörik
lesz ki homlokunkra jelt
farag és bemerít övig
ha egy jajszó feltelik
iszapmeder lesz mind a rét
s az erdő hínártelevény
szálai közt pár hal bolyong
de addig repedt partokon
beomlott bányák törpéje ül
fájdalma izzik mint a szén
s a föld alatt dübörgő belvizek
A merengő tengerész
1.
jövel, hitünk élete,
szállj közénk dicső sereggel,
szitáld ki lelkünk bánatát,
mit ránkhamuz a reggel,
oldd le rólunk a tegnapot,
hadd keresse zátonyát -
ma acélos bércre készülünk
kitűzni a kalóz zászlaját
2.
mentőmellényeket levetni,
biztos a part, horgonyozva áll.
ábrándos cet-partszegélysziláit
sétahajónk megszigonyozta már.
gyújtózsinórt a vízbe dobni -
de mert zsivány lehet itt a vándor
lefutni halkan mint a harmat,
megnézni, áll-e még a tábor.
Lackó
Haskó-paskó, benne Lackó,
mord mocorgó, máris mackó,
szívdobbanásunkra szajkó,
hunyt magunkra nyíló ajtó,
kiben a vér ki-be jár,
anyja vére tigris vére,
apja vére róka vére,
pipe vére, malac húsa,
hitnek, zsírnak csak a dúsa:
zsarnok poronty, neki jár.
Hím- és nőnem így lesz pesztra,
fodra lesz és csokra lesz, ha
uralkodni majd kiáll
s Kicsi László lesz fölöttünk,
kavernánkban kiskirály.
Szövetség
Két sámán: apám, nagyapám
körülmetélik a mezőt.
Sarló villog a szentélyben,
bokáját nyújtva hajlong a szál.
Jahve, ki eddig játékos
rókakölyköt bújtatott és
hirtelen jött tömjénfüstös
záporillattal gyakorta
becézte a dús talajt, most
sok kitakart, rózsás combot,
magvaszakadt üres tokot
fogad szoros szövetségbe.
menni hozzád
menni hozzád menni mindig
hegyen átal nevenincsig
nevenincstől le a tóhoz
tikkadt vándor arca foltos
adj erőt a kaptatóhoz
tikkadt vándor arca foltos
megy a hegyről megy a tóhoz
hegyen-völgyön árkokon át
megyen mindig megyen hozzád
Ballada
Föld, a földön tört edények,
sikoly, vér és vad bölények,
bölényszarvon szál legények,
fákon égő szalmacsóvák.
Sebtében kötött kelengyék,
véres ajkú szép menyecskék,
szétharapott fejű fecskék,
magukra gyulladó boglyák.
Vágtató, szárnyaló órák.
Emlék
a fák alatt, alkonyatkor
olyan nagyon jó volt veled,
hogy lángot vetett a vackor,
felvacogtak a levelek.
csonka volt a Hold, s dadogtam.
két hasztalannak vélt mondat
fölparázslott a sarokban
s ködösen, álmosan távol
gyertya lobbant el halottan.
ha tudod, mondd el te jobban.
A megoldás
hogy el ne tűnj, halál rád, javaslom.
ki feltámasszon, nincs oly javasszony,
ha egyszer rádteszem a két kezem.
a bizonyíték vagy, hogy létezem,
légy hát semmi, foszoljon a joghús,
légy kései, fájdalmas abortusz.
meglátod, ízlik majd e lágy közeg,
neve anyaföld, mit most rádtörek
hogy benne eső légy, vakond, gyökér,
négy elemként lakolj meg bűnödér.
Te meg én
Szünet. Tízpercnyi kávé,
amikor nem láthatja más.
A kávéba édes tejszín,
kockacukornyi láthatás.
Gondviselés
könnyű a szív és könnyű a lélek:
nem egyedül kell járnom az úton,
ha öl, nemcsak engem öl a méreg,
ha gáncsolnak, nem egyedül bukom.
fenét nem. de kísér egy szem, félek,
félek, hogy nem lehet majd hazudnom.
a porció már rég ki van osztva,
megkaptuk, amit ember kaphatott,
most egyél, figyelj a tányérodra,
együnk, a végső szó kimondatott
Játék
vállamat félve-kacéran
illető ujjak szirmán
kehelybe kacajt szító
kék szerencsetalizmán
bordák között bomlott taktust
cirogató langyos kéz
szerelmesem karcsú nyakán
félve ül meg az egész
megugrik a játék s folyók
árjában hegyek csontos
állán bámuló felhőkbe
botlik a kis bolondos
utánalépünk oly gyorsan
s könnyedén mint a tavak
durva hátán hancúrozó
hínárnyelvű rőt halak