MÓRA ZOLTÁN

Higany
Testvérek
Délután
Sok kicsi változás
A szépség és a szörny
Négerek éjjel
Az első jel
Csoda
Tisztaság napja
A merengő tengerész
Lackó
Szövetség
menni hozzád
Ballada
Emlék
A megoldás
Te meg én
Gondviselés
Játék

(Sz.1984, Sepsiszentgyörgy) A prózában és újságírói műfajokban is figyelemreméltó fiatal alkotó egyetemi hallgató, bölcsésztanulmányokat folytat. Verseivel az Erdélyi Terasz irodalmi pályázatán is feltűnt.

 

 

Higany

 

Elmész majd egyszer te is,

beteszed magad mögött

mint ajtót, az éjszakát,

mint a hegyek, elvonulsz,

felgöngyölődsz mint szőnyeg

súlyos lépteim nyomán,

titkosan, mint a macskák

útjai a halk füvek

simogató tomporán,

harapásokat ejtesz

szöszke angyalok nyakán.

 

Kihűl a szobám akkor.

Lepedőm elhidegül.

Gondjaim csillogó kis

higanytócsákba gyűlnek.

 

 

Testvérek

 

Fölriadva a rémület

állata odvát szertedobva

napvilágra robban s új

vackot lel, mint beteg gyümölcsöt

a pondró, egy összeszorult,

húsos kisgyerek-marokban.

Testvére csigát dobott rá

s most üvöltve vágtat árva

majorságon át, mit kékes

gyom lepett, s halott anyjának

köpenyébe fújja orrából

a világ könnyes undorát.

 

 

Délután

 

Csend van. Egy kicsit ne mozdulj.

Figyeld, ahogy a délután

a másik oldalára fordul.

Nézd meg jól a pók nyolc szemét,

s a kezet, amin hálót sző.

Kié a kéz? Bizony tiéd!

Halld, meg-megreccsen a tető.

Csöndjét szórva sétál rajta,

járkál égi járókelő.

Most egy kicsit nézz magadba.

Látod, ahogy a sötétség

szerteoszlik egy szavadra?

Érzed bomlani bánatod,

mint a füstöt; mint egy papír-

sárkány repül, ha rángatod?

 

 

Sok kicsi változás

 

egy szelet kenyér vajra ken

és csöndben elfogyaszt

pipába tömve merengve

füstöl rám a friss panasz

egy doboz álmos szemű keksz

langyos teába mártogat

vérem borba törve szédít

didergő öreg halászokat

 

torta leszek mezítlábas

párás könnye manduláknak

narancs ajkán csókok íze

sápadt almája viszálynak

tű mit a nap vad kacajjal

a fák gerincén átszalajt

szörnyű kerék mit a küllő

akaratlan halálra hajt

 

csokornyi bűnös hangulat

az esti fények asztalán

egy kés pördül adott szaván

s lesújt

 

egy szelet kenyér vajra ken

s csöndben elfogyaszt.

 

 

A szépség és a szörny

 

hát itt vagyok szóltál s bennem Hitler

kerítést fürdőt egyenborotvát

parancsolt szőrzeted (uram mit mer)

lenyúzni s nem adni vissza szoknyád

gyönyörű madám szóltam és Churchill

keménykalapját szintoly fejére csapván

(mint mikor bántják - s Európa fölsír)

segített át egy túlmagas padkán

 

 

Négerek éjjel

 

Ahol a négerek leszállnak

szikrát vet a fehér éjszaka.

Nagy szemeket nyit a kardvirág

és a temető kapuja,

nézi, miféle távoli hantok

idegen röge botorkál haza.

 

 

Az első jel

 

Valami mozdult odabenn,

és Eszter szeme fennakadt

a vörös égen. És látta

a megpatkolt madarakat.

 

Aztán fa nőtt belőle, lomb,

sörényes iszonyat fakadt

méhén, erein keresztül

előlegezve szájakat,

 

melyek húsát kifacsarják.

Látott gömböly kis ujjakat

döngetni méh- és hasfalán,

s ahogy folyt a sikoly s szakadt,

úgy látszott, megbánta talán.

 

 

Csoda

 

A cseresznyefán titokban

egy eltévedt alma érett,

a sok vörös szempár között

küklopsz smaragd szeme égett.

 

Szüretkor az oltatlan fa

gyümölcsébe csízcsőr hatolt

s szomjasan szürcsölt belőle

cseresznyeízű almabort.

 

 

Tisztaság napja

 

ha egy jajszó feltelik

s elönti Árkádiát

csontsípok zengik szerteszét

a hüllőhangú áriát

sok mozdulatlan dérmohás

szív a hangra felneszel

sikongó folyó hordja el

a kín hagymagyökerét

 

s a kénytelenség bércein

az áradat ha megtörik

lesz ki homlokunkra jelt

farag és bemerít övig

ha egy jajszó feltelik

iszapmeder lesz mind a rét

s az erdő hínártelevény

szálai közt pár hal bolyong

 

de addig repedt partokon

beomlott bányák törpéje ül

fájdalma izzik mint a szén

s a föld alatt dübörgő belvizek

 

 

A merengő tengerész

 

1.

jövel, hitünk élete,

szállj közénk dicső sereggel,

szitáld ki lelkünk bánatát,

mit ránkhamuz a reggel,

oldd le rólunk a tegnapot,

hadd keresse zátonyát -

ma acélos bércre készülünk

kitűzni a kalóz zászlaját

 

2.

mentőmellényeket levetni,

biztos a part, horgonyozva áll.

ábrándos cet-partszegélysziláit

sétahajónk megszigonyozta már.

gyújtózsinórt a vízbe dobni -

de mert zsivány lehet itt a vándor

lefutni halkan mint a harmat,

megnézni, áll-e még a tábor.

 

 

Lackó

 

Haskó-paskó, benne Lackó,

mord mocorgó, máris mackó,

szívdobbanásunkra szajkó,

hunyt magunkra nyíló ajtó,

kiben a vér ki-be jár,

 

anyja vére tigris vére,

apja vére róka vére,

pipe vére, malac húsa,

hitnek, zsírnak csak a dúsa:

zsarnok poronty, neki jár.

 

Hím- és nőnem így lesz pesztra,

fodra lesz és csokra lesz, ha

uralkodni majd kiáll

s Kicsi László lesz fölöttünk,

kavernánkban kiskirály.

 

 

Szövetség

 

Két sámán: apám, nagyapám

körülmetélik a mezőt.

Sarló villog a szentélyben,

bokáját nyújtva hajlong a szál.

 

Jahve, ki eddig játékos

rókakölyköt bújtatott és

hirtelen jött tömjénfüstös

záporillattal gyakorta

 

becézte a dús talajt, most

sok kitakart, rózsás combot,

magvaszakadt üres tokot

fogad szoros szövetségbe.

 

 

menni hozzád

 

menni hozzád menni mindig

hegyen átal nevenincsig

nevenincstől le a tóhoz

tikkadt vándor arca foltos

adj erőt a kaptatóhoz

tikkadt vándor arca foltos

megy a hegyről megy a tóhoz

hegyen-völgyön árkokon át

megyen mindig megyen hozzád

 

Ballada

 

 

Föld, a földön tört edények,

sikoly, vér és vad bölények,

bölényszarvon szál legények,

fákon égő szalmacsóvák.

 

Sebtében kötött kelengyék,

véres ajkú szép menyecskék,

szétharapott fejű fecskék,

magukra gyulladó boglyák.

 

Vágtató, szárnyaló órák.

 

 

Emlék

 

a fák alatt, alkonyatkor

olyan nagyon jó volt veled,

hogy lángot vetett a vackor,

felvacogtak a levelek.

csonka volt a Hold, s dadogtam.

két hasztalannak vélt mondat

fölparázslott a sarokban

s ködösen, álmosan távol

gyertya lobbant el halottan.

ha tudod, mondd el te jobban.

 

 

A megoldás

 

hogy el ne tűnj, halál rád, javaslom.

ki feltámasszon, nincs oly javasszony,

ha egyszer rádteszem a két kezem.

a bizonyíték vagy, hogy létezem,

légy hát semmi, foszoljon a joghús,

légy kései, fájdalmas abortusz.

meglátod, ízlik majd e lágy közeg,

neve anyaföld, mit most rádtörek

hogy benne eső légy, vakond, gyökér,

négy elemként lakolj meg bűnödér.

 

 

Te meg én

 

Szünet. Tízpercnyi kávé,

amikor nem láthatja más.

A kávéba édes tejszín,

kockacukornyi láthatás.

 

 

Gondviselés

 

könnyű a szív és könnyű a lélek:

nem egyedül kell járnom az úton,

ha öl, nemcsak engem öl a méreg,

ha gáncsolnak, nem egyedül bukom.

fenét nem. de kísér egy szem, félek,

félek, hogy nem lehet majd hazudnom.

a porció már rég ki van osztva,

megkaptuk, amit ember kaphatott,

most egyél, figyelj a tányérodra,

együnk, a végső szó kimondatott

 

 

Játék

 

vállamat félve-kacéran

illető ujjak szirmán

kehelybe kacajt szító

kék szerencsetalizmán

 

bordák között bomlott taktust

cirogató langyos kéz

szerelmesem karcsú nyakán

félve ül meg az egész

 

megugrik a játék s folyók

árjában hegyek csontos

állán bámuló felhőkbe

botlik a kis bolondos

 

utánalépünk oly gyorsan

s könnyedén mint a tavak

durva hátán hancúrozó

hínárnyelvű rőt halak