SZÍP A NYÁR

 

Szíp a nyár, természet kincse,

mikor akác virágzik,

liliumnak poharában

egisz bűze kiömlik,

mezűnd is a kaszált széna

bedűtve az osztagba, -

minha gyvítná lelkedet

ez az ámítú szaga.

 

Napnak is a forrú csókja

minha egissíget ad, -

Csak az kár: a szép a fülden

mind a szíp álom halad;

tűnnek el a szíp virágak,

szíp napak is tűnnek el, -

Csak az emlíkek maradnak,

azok míg ütenek fel.

 

Szíp a nyár, mikar a hársvirág

a szent csendben bimbúzik,

ámít el gyönörű bűze

östékend dét virágzik;

mikar húd az ágok között

leskelűdve földre száll,

mikar minden lyány egy tündér,

mikor az ölödben áll.

 

Illen táj szület szívekben

szíp östékben szerelem,

álmodal menyeországrul, -

én is erre emlíkszem.

De a szípnek is vaan víge!

sokond ezt már nem hiszik.

Harapd, mind az ezett farkos,

mikar kezedben eszik.

 

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/262)

 

Szójegyzék:

bűze = illata

dét = amikor

ezett = éhes

farkos = farkas

gyvítná = gyógyítná

húd = hold

míg = még