A TOVOSZ ÚJBÓL ÉRKEZIK

 

A szíp meséknek országából

a tovosz újból érkezik,

ámító stafírungjával

a szerelem is bimbúzik.

 

Patak, mely nem látszatt a húba,

virágos réten sompolyag,

tavaszi szél a ludasz tóba

kizüldült nádba, abajog.

 

Borozdák hullámak a mezűnd,

messzire, mennét szemed lát,

a pacsírta kék ég alatt kind

vigyámond húzza nótáját.

 

Züldül gabana biradalma,

minden nopfénybe fürüdik,

kertekbe virágzik az alma,

szívbe új remíny születik.

 

Tisztul minha a gátnak tója,

búza, táblákbon hintázik,

a vízharmotnak ylvoszója

fűszálakon szípen fímlik.

 

A tavasz szelleme újtúl,

meddig közöttünk elhalad,

és miúta világ, ámítú

és mindörökre az marad.

 

Semmiből kezdek ínekelny

tavasszal uccán, boldogond,

képes vagyak, hogy megölelny,

akárkit, mind ott nálam hond.

 

(Domokos Pál Péter gyűjteménye - DPP)

 

Szójegyzék:

abajog = panaszkodik, siránkozik

hond = otthon

hú = hó

ludasz tó = ludas tó; helynév Szabófalva határában

sompolyag = hömpölyög, folydogál

ylvoszó = olvasó, gyöngy