ŐSZI LÁTVÁNYOK

 

Riú a lúza szárig könyűkvel,

falevelek a tóba esznek,

ágak a stafírungjaikkal

hintázva vízen ma hímeznek,

és minha szűnek arany lencsért

lütűnd, hul ömlik ky a gát, -

úgylátszik, űsz készít magának

levelekbül szíp kászonkát.

 

A kertben szedik le az almát,

a gerezdeket a szőllőbe,

a pujt hordják fel a hiura,

megfűtt borokat a pincébe.

Nap fut, mind megriosztott filesz,

kereszi, hul kurtább az út,

a mező közöpin hintázik

elfelejtett kunpanász-kút.

 

A fák között a szél cinigél,

feltürkezve húzza nótáját,

lúdas-tó darukak nélkül

mind rázza a nádasz fotáját.

a vízmolomnak a kereke

éjvel nopval bengeredik, -

csak a pásztor mind búszulkodik:

nyár után a szíve szérik.

 

Szobúfolva 23/9 1968.

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/72)

 

Szójegyzék:

bengeredik = hengeredik, görög, forog

cinigél = hegedül, zenél, cirpel

darukak = gólyák

filesz = füles (nyúl)

fota = selyemből készült katrinca - lányok (kisasszonyok) számára (vásárolt); csángó színes lepel (ünnepi viselet)

hiura = padlásra

kászonka = fejkendő (rom. casâncă)

kunpanász-kút = gémeskút (rom. cumpănă)

lúdas-tó = ludas tó; helynév Szabófalva határában

lúza = fűzfa

lütűnd lejtőn

puj = kukorica

riú = sír

szérik = fáj