MÁJUSI ÖSTÉKBE

 

Virágas kert áll sok színybe,

te padand az ölembe,

súgak a füledbe rímbe -

tüsek is közölünkbe.

 

Csillagak fend már táncolnak,

a huld bé hunyja szemit,

ész mikar tiged csúkallak,

mondja: nem látatt semmit.

 

Az alma rázza virágát

óvotosond hajadba,

te bámulod az orgonát,

hogy nílik most suttumba.

 

A huld világ a fák alatt

szitálja sugarait,

humályak után leszalad, -

egyedül maradunk itt.

 

Mind jobban mellím lapulgacc,

szívek hallad hogy ütnek

és forrúbband te csúkulgacc,

érzek, csúkaid sütnek.

 

Szíp östékbe az ölembe

szíved hogy ver, én hallam,

mikar kezed a kezembe,

te elámícc, angyalam.

 

Májusi östék itt vannak,

itt vannak a virágak,

a csillagak fend táncolnak,

padond, mind máskor, várlak.

 

De hiába a szíp östékbe

virágas kertbe járok,

mert nem míg jön most elűmbe

a kyt míg mostis várok.

 

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/9)

 

Szójegyzék:

elűmbe = elém

humály = felhő (homály)

mellím = mellém

míg = még

suttumba = suttyomban, titokban

tüsek = tücsök