ANYÁM

 

Katrincával, kik szemekkel,

fejind csak feketi haj,

két rózsát hordoz arcaind,

minha nem érte a baj;

pedig szenvedett eliget,

ember nélkül elmaradt,

meghult rázbelbe apám,

másnak kapált, aratott.

 

Nem türűdik a világgal,

meneget a miszére,

Őszeinkend csak imáccsággal

üle csendben tültiszre.

Tűszelyen fon mindig télen,

Mesélgetve amy vult,

gyönyörű szíp emlikeket

felébreszt benne a múlt.

 

Taníssza az unokákat

imátkozny, táncolny,

régi, régi ínekeket

östekend míg ínekelny,

taníssa, csúkalják füldet,

meséket is eleget,

azt mondja, hogy füldbül koptak

minden nopi keneret.

 

Szerety mezűnd dolgozny,

hoját lobogtossza szél,

és a pacsírtát humályba

hojnolba dét cinigél.

Nem hazudott életibe,

látom, lopny se tanult,

punga parát kap a zúton,

az csak ott marad, hul vult.

 

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/203)

 

Szójegyzék:

cinigél = hegedül, zenél, cirpel

dét = amikor

misze; miszére = templom, mise, liturgia; templomba, misére

para = pénz, aprópénz (rom. parale)

punga = erszény (rom. pungă)

rázbel = háború (rom. război, rég. răzbel)

tültisz = “töltés”, tornác, padka

türűdik = törődik

tűszelyen = tűzhelynél