VERSEIMBE

 

Sokcar a templomnak harangja,

az ős apáinknak a hangja

bennik hallszik,

a pásztoraknak a nótáik,

a szép lyányaknak a fotáik

táncba fímlik.

 

Bennik gabonaa szuszagása,

lűtűkend pataknak a folyása:

hallsz szültű-hangat;

mikar a nap kezd leszentülny,

pásztorok kezdnek tűzhez gyűlny,

östi harangat.

 

Versembe, mely lelkembül kihág,

benne mindennapi imádság

a kenerirt;

uralkodik népek között barátság,

és nékem szent ima szabadság,

békeírt.

 

Bennik a szívem és a lelkem,

a szép gondoimat betettem,

megtudjátak!

Azméánt ki népend csúfalkadik,

lesz lehet jól meggondolkazik,

nehéz átak.

 

Szabufalva 1970

(Bajkó Sándor gyűjteménye - BS)

 

Szójegyzék:

fota = selyemből készült katrinca - lányok (kisasszonyok) számára (vásárolt); csángó színes kenerirt = kenyérért

lepel (ünnepi viselet)

leszentül = lenyugszik, leáldozik (a Nap)

lűtűkend = lejtőkön

szültű = “süvöltö”, furulya