VERSEINBE

 

Verseinbe patak hallszik

sompolyagva lütűre,

legíneknek a nótáik,

mikar mennek szüretre,

pacsírtának az yneke,

harangszó a faluba,

jó hangulat szíp östékben

itt nálunk a fonúba.

 

Versenbe hallod, mind mezőn,

búzakalász hogy mozog,

is az örög földnek szíve

nogyon sokszor, hogy dobog.

Benne vadnak fájdalmok is

azmeánt, a ky megérti,

aky nem a viccoimot

benne sokszor neveti.

 

Verseinbe béke hangja,

szabacságnak szelleme,

igasságnak tiszta vágya,

mely szület a szívembe,

mikar háborúra állnak

ma is szembe két testvér,

és a nyomorult világba

ma is foly az embervér.

 

Múlt századoknak a hangját

halljátok a versenbe,

ippen úgy, mind csodaforrás:

feltámadt az eszembe;

és míg oszt is meg kell tudny,

csúfolnak vagy dicsírnek:

ezekben a vad versekben

ős apáink beszílnek!

 

Szabúfalva 12/9 1968

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/2)

 

Szójegyzék:

lütű = lejtő

sompolyog = hömpölyög, folydogál

viccoimot = vicceimet