TUDJÁTAK MEG !

 

A verseimbe foly a patak,

forrás virágos rétekend,

benne hallszik a szültű hangja,

a pásztorduda hegyekend;

a régi nótáknak szipsíge

alig hallhatú faluba,

a régi balladák, mely halltam

a vényektül a fonúba.

 

Vérsembe vaanak a szép lyányak

aratva nyárand táblába,

pataknál feérítve vásznat

a lúzák alatt, banyhába;

falunak tündérei benne

legínekkel nem szígyelli,

a szénabűzvel a hajukba

öste felí, haza felí.

 

A gabanák szent biradalmát

a sztrófáimba élvezik,

a kalász arany bajuszakkal

a verseimbe hintázik.

Benne találad szép őszeket,

dét szedik szűlűt hegyekend,

a must, mind mesék országába

tűz nélkül fő ott a színbend.

 

Guzalyaszakat is találad

verseim kuszurújába

félszáz esztendül míg jobband

nem dűttem én űket hiába.

Bennik az őseinknek hangja,

melyikek rég pari váltak,

mért életbe zember vízharmat, -

nyomoikba tük is jártak.

 

1972

(Bajkó Sándor gyűjteménye - BS)

 

Szójegyzék:

banyha; bonyha = nádas rét; helynév: egy völgy Szabófalván (rom. bahnă)

dét = amikor

düttem = gyűjtöttem

lúza = fűzfa

pari = porrá

szénabűzvel = szénaillattal

színbend = előszobában

sztrófa = strófa, versszak (rom. ştrofă)

szültű = “süvöltö”, furulya

tük = ti

vényektül = vénektől