SZABÚFALVA

 

Messze messze, Csángú országba, Molduva isz Szeret között,

Elfelejtve egy árva falu, élet harcába ű győzött.

Anyanyelvirt dorsa szokcor, züdű járásval szenvedtünk,

De ziszten hírivel rnük eddig csak mogyarnak maradtunk.

 

Rígi dorsa a nük falunk, ez a drága Szabúfalva,

Nogytatának nogytatája csak itt meg vaan halva.

Itt, hul foly moszt isz a Szeret, hul musulyag a kikelet,

Ős apáink csontoikkal hizdalják a vény füldet.

 

Világon szokond szeretik, elpusztuljan a csángú níp,

Próbálták is mynden formán, eddyg nincsen semmi kíp.

Egy nemes nép nehezen pusztul, hiába rossz akaratúk szeretik,

Cserébül csak csere myndig századokkal származik.

 

Csángú nelvet nem engedik, miántunk elmaradt csak míz,

Megmycsítjuk mindenkynek, vérbül soha nem lesz ... víz.

Beszílik a kycs bubák, drága nyelvet tekenűbe,

Dét szopják az anyacsecset, meddig jutnak … temetűbe.

 

Magyar szut, meddig a világ, századok mynd repülnek,

Nem tudja ellopny szenky, eltogadja népünknek.

Aky született magyarnak, büszkénd annak maradjan,

Szemmiirt a nogy világan nemzetitül ne szakadjon!

 

Nem számít, ha zélet máma vagy máskor mostuha vult,

Aky magyar, legyen magyar, ne legyen gyáva élve, hult.

Szabúfalába ha lakunk, ez nem nogy baj, és hiba nincs,

Fő, hogy ne felejtsük a nyelvet, életben legdrágább kyncs.

 

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/166)

 

Szójegyzék:

buba = kisgyerek

dét = amikor

dorsa = nagyon

megmycsítjuk = megmutatjuk

míz = méz

musulyag = mosolyog

nogytata = nagyapa

nük = mi

szokcor = sokszor

szokond = sokan

tekenűbe = teknőben (bölcsőben)

(z)üdű = az idő

vény = vén