EGY NÉP

 

Egy nép nogyond nehezend pusztul el,

Akár ky lenne, nép nem burján-szál,

Tudja az, ky burjánt pusztít, pusztít,

Típi, vágja, de újbul kyvirít.

 

Csepp eszü jut már minden gyökérnek,

Virágnak, burjánnak, és szűlűnek,

Ha nincsen esü, úgyis fejlűdnek

Nap feli nirktül is emelkednek.

 

Egy nép, mind mük, tudjuk, nem burján-szál,

Ha nem jut elűre, okkor már áll,

És lehet dorsa hátra maradny,

Ez nem elenty, hogy kezd pusztulny.

 

Igaz, hitvány nép nem emelkedik,

De évrül évre mind szaparadik,

Neve, se moga, soha el nem vesz,

Meddig a nop-világ füldend míg lesz.

 

Úgy a csángú níp is létezik,

Igaz, hogy hátra-feli fejlűdik,

Mosztisz maradt a szigín abba,

Ippen, tizenegyedik századba.

 

Az a szipsíg mu míg létezik,

Mind a fileszek úgy szaparadik;

Akár-milen nehézségbe akad,

Ű mindig magyar érzisvel marad.

 

A csángú nipisz nem egy burján-szál,

Századok folyomán, míg büszkénd áll!

Barlangjába, sehogy nem fejlűdik,

És primitív módond létezik.

 

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/145)

 

Szójegyzék:

dorsa = nagyon

eszü = eső

filesz = füles: nyúl

mu = ma

nirktül = nedvességtől, nyiroktól

szigín = szegény