KORCSIMA, TE KORCSIMA

 

Korcsima, te átkozatt korcsima,

Ky csinált utamba tíged, koma?

Te mindig becsalsz egy pálinkára,

Nem marad pínzem egy szárinkára.

 

Leszakadt az ingem, csurdy a hátam -

Dét riszeg vagyak, ezt nem míg látam!

Utamba állsz és belíd akadak,

Veled igaz koldusnak maradak.

 

Mért csináltak falu közöpibe,

Árulják a mérget az iccibe,

Melyik a koldusbul királyt csinál,

Meddig a pálinka-szellem fejben áll.

 

Nyomorult, azután nyomorultabb lesz,

Felzavaradik fejibe az esz.

Én egy hétig nehezbül dolgozam,

Fizetiszt egy öszte már megiszam.

 

Törje ki nyevolya, ky csinálta

A faluk közöpind a karcsmát!

Hogy az a fenébe nem látta:

Megiszam Szent Péternek bocskorát.

 

Korcsima, te átkazatt korcsima,

Ky fene ípitett az utamba?

Mert belid én mindennap akadak,

És paraskák nélkül, elmaradak.

 

(Domokos Pál Péter gyűjteménye - DPP)

 

Szójegyzék:

csurdy = csurdé, csóré, csupasz

dét = amikor

iccibe = pohárban, iccében

öszte = este

paraskák = pénzecskék, aprópénz; fitying (rom. parale)

szárinka = zsebkendő, házilag szőtt díszzsebkendő

nyevolya = nyavalya