BIOGRÁFIÁM

 

Csángú ország legszebb tájánd én Moldovába születtem,

Ezerkylencszáztizenegyben világra meg érkeztem,

Mert ezt nem tudom meg mondny, mennyibe került az ára,

Gólya hozott más tájakrul csuri be Szabufalvára.

Elűször itt láttam napot, kertbe az elsű virágat,

Itt éreztem fájdalmat és az elsű boldogságat,

Itt kerestem virágat, sokszor töviseket kaptam,

Itt, hul sírva vagy kacagva, anyám mellinél én szoptam.

Itt fogtam faragny verset én életembe hamarább,

Dét báránkákat űreztem banyhánd, hajamba jáccatt délibáb.

 

Apám kovács vult faluba, szerette a mestersíget,

Mígis szegínsígbe éltünk, nem vult mire igyunk vizet.

Elsű világháborúba ű egyik áldozata vult,

Bűnetlen az szigíny apám, ippen az Erdélbe meghult.

Elmaradtunk háram árva, kycsikétül hogy szenvedny,

Napszámval a kazdagaknál, egisz nyárand dolgozny.

Azuta inasznak adtak, meg kelletett szökny onnot,

Egísz nap úgy vertek ingem, mind a kétfenekű dobot.

Cukargyárba újból inas, pedig lakatasnak mentem,

Ittak, ettek mind a grófak, én mindig üresbe neltem.

 

Azután színy-társulatot csináltam. Ettem, nem ettem,

Csak azután megébredtem egy jó nap, már sofér lettem.

Jobbra-bolra az országat felfúrtam, urakval mentem,

Örvendtem, hogy életembe - tévedisbül - színész lettem.

Társulat igazgatnia sok színdarabokat írtam -

Jaj, evvel sokat szenvedtem! Sokcor elzártak és sírtam.

Mindig szerettem az igazt zembereknek hogy megmondny,

Színdarabakba és versbe színpadand leínekelny.

Láttam, a politikusak akarnak mindig elzárny,

Elhattam hát színtársulatat, jóllaktam ebben is hamny.

Színészéletet elhattam, kereskedű azután lettem,

Mind láccik az életbe: sok mindennek születtem.

De a verset kyskorámbul, akármy vultam, nem hattam,

egy vers miánt, egy rím miánt ez nyárüdűt mindig kaptam.

És azt hiszem, hogy halálig én verset mindig faragak,

Mind a színpadand is, máma versben sírak ... kacagak.

Ez már rígi mestersígem - lehet mondny: egy betegsíg,

Tartazik a fejem után igazánd már dorsa ríg.

Eccer jól, máskor rosszul, íppen úgy, hogy fúj a szél,

Mert a kültű - rúlam szólak - máma nem versekbül él.

 

Kérem, ne gondolja senky: én már diadalmért sírak,

Igazánd mondom: kynerért sokszor íjjel-napval írak.

Nem kyvának semmy szobrat, babírkoronát szavamra,

Hanem csak jó szekér fát, és egy kabátat hátamra.

Nem türűdik senky velem, én is már máma senkyvel,

Egy remíny vigasztal ingem, mivel minden kültű él:

Mikar él, meg van halva. A haláltul nem kell félny,

Kültű, dét a temetűbe, elég okkor már kezd ... élny.

Minek töröm a fejemet máma a menyeországval,

Veszekedjem semiirt én, kys ember, a nagy világgal?

 

Most dolgozom egy vajgyárba, termelek verset és vajat,

Moszt is mostuha sorsom fejemre hoz elíg bajat.

Nem türűdem ma semmivel, ulyan milen, én nem sírak,

Minden menend a világan, én máma dolgozom és írak.

Ipítem az új világat, ahul tolvajak nem lesznek,

Lusták, akyk nem dolgoznak, ezután többet nem esznek.

Feltürkezve íjjel-napval, minden szívbül dolgozam,

Eljussak a kyvánt célra, amit rígtul álmadam:

Legyen béke a világand, barátságba tudjunk élny,

Új háborútól a világ nem míg kelljend máma félny.

 

Szobufalva 18/10 1959

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/59, 67)

 

Szójegyzék:

banyha; bonyha = nádas rét; helynév: egy völgy Szabófalván (rom. bahnă)

csuri = csurdé, csóré, csupasz

dét = amikor

dorsa = nagyon

felfúrtam = beutaztam, bejártam

hamny = hámban húzni?

kynerért = kenyérért

meghult = meghalt

sofér = sofőr, autóvezető

űreztem = őriztem