MESSZE OTT, HUL NAP SZENTÜL LE

 

Megfog vala apóm szokcor

Kezemtül,

Micissza-vala, hul a nop

Leszentül.

Mangya vala: dzsermek, látud,

Ott, ni... ni,

Messze, ott, hul a nop lebújik

Moszt, ni... ni,

Ott vagyand ed nod szíp urszág,

Tudd meg tiisz,

Megjárd ott az világodand,

ha leík rísz.

Ién elmenek maszt, víny vagyak,

Nem uro,

Ne felejsd-el: én tanítlok

Sak júro.

Dét meghult, okkor-isz mondto

Halálnál:

Mit mondtom íletembe, ne

Felejsd-el!

Riútt, dét mondto basu nekem

Erekkí,

Myha maszt isz látnám, mind folynak

Künűji...

Mondto nekem, én nem tudtom

Mosztonig,

Elíg maszt az ű tüze hogy

Belím íg.

Nem felejtem el szoho zen

Apómot,

Kisike dét voltam, nekem

Mit mondott:

Ott vagyand a mük országunk,

Tudd meg júl,

Ott, hul a nop minden öszte

Leszentül...

 

(SzSB)

 

Szójegyzék:

apóm = nagyapám

basu = bacsó, bácsi (öreg ember)

dét = amikor

dzsermek = gyermek

erekkí = örökké

júro = jóra

künűji = könnyei

leszentül = lenyugszik, leáldozik (a Nap)

mangya = mondja

maszt = most

micissza-vala = mutatja vala, mutatta

mük = mi

nem uro = nem tudok, képtelen vagyok

nod = nagy

riútt = rítt, sírt

szoho zen = soha sem

szokcor = sokszor

víny = vén