NEM GYÖNÖRKÖDHÖTÖM BENNED, PEST

 

Nem gyönörködhetem benned, Pest,

ott, mikar csendben leszáll az öst;

csillagak mogosban rogyagnak

és a testvér-szívek dobognak.

 

Nem fogom élvezny a Dunát,

a hullámaknak a nótáját

nem fogom hollgatny sohasem -

te maradsz, eltemetett örem.

 

Akartam benned ínekeljek

és minden pestit megöleljek -

a vágyam álomnak maradott

... és remínem is elszakadott.

 

Mert szabad világba nem élünk,

amerre ki a vágy, nem menünk;

mit akarsz, nem lehet csinálny -

hol poroncsolnak, ott kell állny.

 

(Domokos Pál Péter gyűjteménye - DPP)