MOROSVÁSÁRHELYNEK

 

Az Istent nyakátúl megfognám

S a pokol fenekyre dobnám,

Ha annyat mondna nekem: hej!

Nem szíp a Morosvásárhely.

 

Hul annyi művészeti kyncsek

Századak folyománd míg incsek

Itt örökky már birkaztak,

A szípsígek megmaradtak.

 

A négyszázas esztendűs iskola

Én hiszem, már ez itt nem volna,

Négyszáz év után büszkénd áll

Élet öröksig kapunál.

 

Kultúrpalotát hiába beszílik,

Évrül-évre mind fiataladik,

Hiába az üdű, elűre szalad,

Ű szebnél szebebnek marad.

 

Te Morosvásárhely irígyelnek,

Te vakítad, dét hozzád néznek,

Ifjadal, mind mesékbe

Te tündérlyány, arany székbe.

 

Örökre szívemben maradtál,

Álamba eszembe haladtál!

Hiába ezt valaky kergety,

My szíp, az Isten is szerety.

 

Én imádlak közöp országba

Ritka szípsigedet világba,

Rígi emlíkek, mik ámítnak,

Tájaid, melyikek csábítnak.

 

Én itt szeretnék már meghalny,

Testemvel füldedet hizdalny,

Nemzetnek diadalmat adj,

Évrül-évre fiataladj!

 

Arany székedbe, mind tündérlány,

Te halál nélkül örök szorvány,

Kevílyen Erdély közöpibe

Palántáld a békét a szívibe!

 

Marosvásárhely, 23/ XI. 1957.

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/561)

 

Szójegyzék:

dét = amikor

incsek = intsek

míg = még, meg-

palántáld = ültesd

üdű = idő