Csángú országba

 

Csángú országba be vannak temetve

A legszebb mogyar kyncsek a világon,

De nincsenek senkitül megkeresve,

Ritka ékszerek, öröksig ágon.

 

Itt az ős apáink primitív hangja

Elmaradt az évszázadok folyamán,

Ippend mind a napnak örök szent lángja,

Dét szüt szentületre templom tornyán.

 

Üdű járásval el fognak pusztulny,

Örök nem szemmy ezend a világand,

A kyncseket nem míg lehet megkapny,

Ha megfizetnéd, minden drága árand.

 

A csángú nép szívibe betemetve

Mogyar kyncsek noprul nopra pusztulnak,

Ha nem lesznek sokáig felkeresve,

S’ azután mogyarok hiába búszulnak.

 

A csángú országba mig lehet kapny,

Amit magyar iradalam nem üszmér,

Azt is a magyar stafírunghaz rakny,

Mert jövű századoknak ez sokot ér.

 

Nem kerestik, mikor az üdűe vult,

És mikar már késű vult, migpróbálták.

Nogy kár! Ha lelkiismeret míg nem szúlt,

Rígi mogyar kyncseket megutálták.

 

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/96)

 

Szójegyzék:

dét= amikor

szüt = süt