Új guzsalyam mellett
éneklettem én

özvegyasszon

MIKLÓS GYURKÁNÉ SZÁLYKA RÓZSA


76 esztendős koromban
Klézsén Moldvában

Fekete Ren Kata
Merinka
Sárga sárkány kígyó
Kevély katona
Rittam tanuljatok
(Rab vagyok...)
(Mikor ién meghalak...)
(Mikor ién lyány...)
(Azt gondoltam, emíg iélek...)
(Mikor Csíkból kiindultam...)
(E klézsei nagy hegy alatt...)
(Fúddogál e szellő...)
(Szeretőm e táncba...)
(Adta lenne Isten...)
(Le ez úton...)
(Ide miétt jöcc...)
(Tavaszi sziél...)
(A kucsákat odaki...)
(Kapum előtt...)
(Kukurudza, búzaszál...)

    

 özvegyasszon MIKLÓS GYURKÁNÉ SZÁLYKA RÓZSA Kallós Zoltán, a neves erdélyi folklorista, a csángó néköltés fáradhatatlan gyűjtője 1954-ben ismerte meg az alábbi dalok előadóját, „nótafáját”. Kallós akkor éppen a csángóföldi Lészpeden tanítóskodott és gyakran átjárt Klézsére, hogy énekeltesse Szályka Rózsát s lejegyezze az általa tudott csángó dalokat. Az 1894-ben született, iskolát sose járt öregasszony 1970-ben halt meg, kilenc gyereket szült, négyet nevelt fel, ő művelte meg a földjüket. Az éneklés élete tartozéka volt („met ha nem tudniék iénekelni, nem es tudom, mi lenne velem” - vallotta a gyűjtőnek). Kallós Zoltánnak összesen 163 dalt (1010 versszakkal, 3786 verssorral) adott elő, de igen nehéz volt kiaknázni tudását. Ha időközben eszébe jutott valamelyik ének, mire lejegyzésre került volna a sor, el is felejtette... A gyűjtő megfigyelte: Rózsa néni állandóan változtatta, formálta szövegeit,s  neki sikerült több változatot is rögzíteni - nagyrészt tollbamondás révén. Tapasztalata szerint a kézzel lejegyzett dalok tökéletesebben visszaadjáék az eredetit a géppel rögzítetteknél. 1973-ban Kallós Új guzsalyam mellett címmel kötetben is közzéteszi gyűjtését, s az előszóban így értékeli Rózsa néni tehetségét:
  „A vele eltöltött idő sokszor eszembe jut és arra gondolok, ha Rózsa néninek alkalma lett volna a tanulásra, vajon meddig vihette volna.
  Minden egyes dalról elmondhatjuk, hogy a maga nemében egy-egy kis remekmű. neves költőink is tanulhatnak ebbőla  tiszta és annyi őszinteséggel ömlő költészetből”.
  Szövegválogatásunk a kötet alapján készült.

Fekete Ren Kata

Anyám, iédesanyám 1 ,
Hiába lőn nékem
Jó régvel2 kelésem,
Kiésőn3 feküvésem,

Hat ökör hajtásom,
Hosszú füőd4 szántásom,
Miégsem5 adák nekem
Fekete Ren Katát,

Miégsem adák nekem
Fekete Ren Katát,
Fekete Ren Katát,
Jobbádunk liányát 6 .

Anyám, iédesanyám,
Ha folyóvíz lennék,
Bánatot sem tudnék,
Nem es búslakodnék.

Hegyek, völdek7 között
Sziépen8 zengedeznék,
Fát, füvet növelnék,
Porondot9 hajtanék.

Kaszáló részekre
Virágot növelnék,
Méges iédesemnek
10 kedvibe járnék.

De így ullyan vagyak11 ,
Mend e szallanc12 kóró,
Kinek e virágját
Leszedte je solló13 .


1. édesanyám
2. jókor reggel
3. későn
4. föld
5. mégsem
6. jobbágyunk leányát
7. völgyek
8. szépen
9. homokot
10. jó
11. olyan vagyok
12. mint a tarlóvirág
13. a sarló



Merinka

„Románul Merinka,
Magyarul Margitka,
Száz katanám1 közül
Melyiket szereted?

Napat-e, vaj huódat2 ,
Vaj fiényes csillagat3 ?”
„Napat es szeretem,
Huódat es szeretem,

De fiényes csillagat
Leginkább szeretem”.
„Azt es mondd meg nekem,
Hogy e4 mire menen?”

„E sziép fiényes nap es
Öreg Ráduly vajda,
S e sziép fiényes huód es
Ez öreg vajdáné.

S e sziép fiényes csillag
Iéfjú5 Ráduly Piéter.
Megmondám, megmondám,
Hogy a mire menen”.

Csak kapun szólla meg
E katana legény:
„Románul Merinka,
Magyarul Margitka!

Nekem el kell menni,
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neked megmondani.

Anyám, iédesanyám,
Üselje6 jól gondját,
Üselje jól gondját
S ez ién Merinkámnak!

Nekem el kell menni
Hadba hadakozni,
Jó hírt hazahozni,
Neki megmondani”.

„Románul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem iédes lyányom,
Azt megengeded-e,

Azt megengeded-e,
Favágó tőkém légy?”
„Meg nem engedhetem,
lelkem iédesanyám”.

„Románul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem iédes lyányom,
Azt megengeded-e,

Nyársba felhúzzalak,
Langon pirissalak7 ?”
„Meg nem engedhetem,
Lelkem iédesanyám”.

„Románul Merinka,
Magyarul Margitka,
Lelkem iédes lyányom,
Azt megengeded-e,

Asztali vendégnek
Gyortyatartója8 légy?”
„Azt megengedhetem,
Lelkem iédesanyám”.

S ő es csak biémene9
Belső kamarába,
S ő es csak kivevé,
Riég iuszos10 vásznát.

S e fejitőll fogá,
Talpáig cederé11 .
Fejinél meggyújtá,
Talpáig iégeté.

„Anyám, iédesanyám,
Virjad-e, vaj miég nem12 ,
Virjad-e, vaj miég nem,
Met mindjár viégem 13 van”.

„Virjad, lyányom, virjad,
Első kakasszó van,
Románul Merinka,
Magyarul Margitka”.

„Másodikszor mondom,
Lelkem iédesanyám,
Virjad-e, vaj miég nem,
Mer mindjár viégem van”.

„Virjad, lyányom, virjad,
Piros hajnal tetszik,
Románul Merinka,
Magyarul Margitka”.

„Harmadikszor mondom,
Lelkem iédesanyám,
Virjad-e, vaj miég nem,
Mer mindjár viégem van”.

S akkor erre szóra
Ő es csak felvevé,
Ő es csak kivivé
E virágos kertbe.

E virágos kertbe,
Rúzsa bokor14 alá,
Rúzsa bokor alá,
Mend egy porgolt15 tőkét.

Csak kapun szólamlék
Ez ő iédes fia:
„Románul Merinka,
Magyarul Margitka,

Nyisd meg a kapudat,
Erejsz bié ingemet16 ,
Met ién hazajöttem,
Jó hírt hazahoztam.

Jó hírt hazahoztam,
Neked megmondanám”.
„Állj meg, fiam, állj meg,
Mingyán biéeresztlek!”

„Nem kell, anyám, nem kell,
Hol ez ién Merinkám,
Hol ez ién Merinkám,
Hogy maga nyissa ki”.

„Elment, fiam, elment
a rúzsa mezőbe,
Rúzsa virág szedni,
Bokrétába kötni.

Neked hazahozza,
Kalapodba rakja”.
Ő es csak megtiére,
Ő es csak elmene.

Ő es csak elmene
E rúzsa mezőbe.
„Nyeriss, lovam, nyeriss!
Hol ez ién Merinkám,

Románul Merinka,
Magyarul Margitka”.
Gazdám, iédes gazdám,
Ne fárassz ingemet!

Honn17 e te Merinkád,
E virágos kertbe,
E virágos kertbe,
Rúzsa bokor alatt”.

Ő es csak megtiére,
Ő es hazamene,
Ő es csak biémene
E virágos kertbe.

Messzünnet18 meglátá
Mend egy porgolt csutkot.
Ő es odamene,
S e mellyire bujék19 .

„Románul Merinka,
Magyarul Margitka!
Meghóttál-e, vaj iélsz
Rúzsa bokor alatt?”

„Iélek genge rúzsám 20 ,
De immán viégem lett”.
S ő es csak biémene,
Biémene e házba.

„Anyám, iédesanyám,
Adja ide nekem
Arany sziékecskiémet 21 ,
Aranybütű kiésem!22

Ez ő iédesanyja
Neki odaadá
Arany sziékecskéjét,
S arany bütü kiését.

S e mellyibe üté,
Szernyű23 halált hala,
S őket csak elvivék,
S őket eltemeték.

Egynek csántatának 24
Fehér küőkoporsót 25 ,
S e másiknak csántak
Veress küőkoporsót.

S egyiket temették
Zótár mellyé 26 belöl,
S másikat temették
Zótár mellyé kivül.

S onnat es kinöve
Kiét sziép lyilyivomszál 27 .
Nőnek, növögetnek,
Zótárt meghaladják.

Zótárt meghaladják,
Összekapcsolkodnak28 ,
Hiét ez apjik29 biément,
Sziépen virágoztak.

Hiét ez anyjik biément,
Úgy leszomorodtak,
Úgy leszomorodtak,
Füődig elirvadtak30 .

Átkozott ez apa,
Hiétszerebb31 ez anya,
Ki kiét virágszállat
Elválasztja vala.

1. katonám
2. napot-e vagy holdat
3. vagy fényes csillagot
4. a
5. ifjú
6. viselje
7.  lángon pirítsalak
8. gyertyatartója
9. bemene
10. régi viaszos
11. tekeré
12. virrad-e vagy még nem
13. végem
14. rózsa bokor
15. mint egy megégett (perzselt)
16. eressz be engem
17. otthon
18. messziről
19. mellére bújék
20. élek, gyenge rózsám
21. székecskémet
22. aranyvégű késem
23. szörnyű
24. csinaltatának
25. kőkoporsót
26. oltár mellé
27. liliomszál
28. összekapcsolódnak
29. apjuk
30. elhervadtak
31. hétszerte



Sárga sárkány kígyó

„Anyám, iédesanyám,
Lefeküdtem vala,
Lefeküdtem vala
Álomvíz martjára 1 .

Biébutt2 kebelembe,
Sárig sárkánkégyó 3 ,
Úgy eszi szüvemet,
Hirvassza színnyemet4 ”.

„Fiam, iédes fiam,
Vedd ki sárkán kégyót,
S úgy vágd ez asztalhoz,
Ugyan megcsendüllyön”.

1. partjára
2. bebújt
3. sárga sárkánykígyó
4. hervasztja színemet



Kevély katona

„Hova mensz, hova mensz,
Te kevélly katana?”
„Ide s ide menek,
Tüngyér Ilonához.

Tüngyér Ilonának
Pázsint ez odvara1 ,
Dombon ülő háza,
Csitorgós2 kapuja.

Pántyika3 padlása,
Sinor garandája4 ,
Iéveg5 ez ablakja,
Gyiémánt ez eressze.

Arany e küszöbje,
Boglár e sutuja6 ,
Ezüst ez asztala,
Babiér ez abrassza7 .”

1. udvara
2. csikorgó
3. szalag, pántlika
4. zsinór gerendája
5. üveg
6. kemencesut
7. babér az abrosza



Rittam
1 tanuljatok


Este vagyan, este,
Nyócat üt ez óra,
Menden iéfiúság 2
Kiészül guzsalyasba.

Szegény barna kislány
Nem mehet sohova3 ,
Met ritta4 történt meg
Szerencsiétlen óra

Jó lyány barátjaim,
Rittam tanuljatok,
Nehogy e sorsomon
Mend elinduljatok.


1. rajtam
2. minden fiatal
3. sehova
4. mert rajta, vele



(Rab vagyok...)

„Rab vagyok, rab vagyok,
Török rabja vagyok,
Tatár tömlecibe
Tiérdig vasba vagyok”.

”Rab vagy, fiam, rab vagy,
Ién es beteg vagyok,
Ha te megszabadulsz,
Ién es meggyavulok1 ,

Ha te megszabadulsz,
Ién ies meggyavulok,
Ha meg nem szabadulsz,
Tám2 ién es meghalok”.

”Anyám, iédesanyám,
Kár vóna ién nékem
Debrecen mezején
Száraz fán függeni.

Debrecen mezején
Száraz fán függeni,
Kiésem, hüvelyemet
Rozsdával iétetni 3 .

Sziép sárig hajamat
Sziélvel4 lobogtatni,
Kiét fekete szemem
Hollókval liggatni5 ”.

1. meggyógyulok
2. talán
3. étetni
4. széllel
5. hollókkal lyuggatni



(Mikor ién meghalak...)

Mikor ién meghalak
Este csendessiégbe1 ,
Vájjatok egy gödröt
E nad víz sziéllyibe 2 .

Nem kiérek tőlletek
Kiészített koporsót,
Kertellyetek ágyat
Vestyezült3 ágakból.

Halljam mikor e víz
Veri e vállakat4 ,
Nagy fenyő tetején
Meneget e huód.

1. esti csendességben
2. a nagy víz szélén
3. hervadt
4. hullámokat


(Mikor ién lyány...)

Mikor ién lyány vótam,
Szabad madár vótam.
Ha régvel elmentem,
Este haza mentem.

Ud1 nem kiérdte senki,
Hová jártal lyányom?
Csak anyám azt mondta:
Fekidjél2 le lyányom.

Azt mondta mámikám 3 :
Fekidj le lyányecskám,
Tedd le te fejedet
Leánti párnádra 4 .

Leánti párnámon
Ién hogy elaludtam,
Ién édesanyámnál
Fogott5 madár vótam.


1. úgy
2. feküdjél
3. nagyanyám
4. leánykori párnádra
5. fogoly


(Azt gondoltam, emíg iélek...)

Azt gondoltam, emíg iélek 1 ,
Soha bánatot nem iérek,
De ién aval megcsalodtam,
Víg napomtól elmaradtam.

Met eminél tovább iélek 2 ,
Annál több bánatot iérek.
Bánat, bánat, nehéz bánat,
Ne rakj szívemre kővárat.

Bú iéletem, bánat napom,
Feteke3 gyász alatt lakom.
Feteke gyász, fejér üröm,
Bánat senkinek se öröm.


1. amíg élek
2. mert minél tovább élek
3. fekete



(Mikor Csíkból kiindultam...)

Mikor Csíkból kiindultam,
Színnyem nem vót, úgy búsultam,
S e lábam megporosodott,
Üdöm nem vót, hogy megpallyam 1 .

Idegen füődre siétettem,
Met hazámba nem iélhettem.
Idegen füőd, idegen füőd,
Mind megetted e lelkemet.

Mind megetted e lelkemet,
Láncra tetted e szívemet,
Láncra tetted e szívemet,
Elhirvasztottad színnyemet.

Idegen füőd ez ién hazám,
S e jó Isten ez ién hazám,
S e jó Isten ez ién apám,
Sok jó asszony ez ién anyám.

Hazám, hazám, iédes hazám,
Bárcsak határodat látnám!
Látom füstjét, de csak elig,
Hogy ez iégen zengedezik 2 .

Iédesanyám ha most iélne,
Hezzám látni mind eljönne 3 ,
Csontjaimat összegyűtné,
Koporsóba biététetné.

Rakáskába rakogatná 4 ,
Keservesen elsiratná.
Keservesen elsiratná,
Senki azt meg nem kacagná.


1. leporoljam
2. felűnik
3. engem látni jönne
4. csomóba rakná


(E klézsei nagy hegy alatt...)

E klézsei nagy hegy alatt
Van egy forrás titok alatt,
S eki abból vizet iszik,
Hazájátul elbúcsúzik.

Met ién abból vizet ittam,
S e hazámtul elbúcsúztam.
Igy elbúcsúztam hazámtul,
Mend e levél ez ágátul 1 .

Hazám, hazám, iédes hazám,
Bárcsak határid láthatnám!
Látom füstjit, de csak elig,
Hogy ez iégen zengedezik.

Nekem az es de jól esik,
Nekem az es de jól esik.
Azt gondolom, hogy e füstje,
Csak az erdő borult ködbe.


1. mint a levél az ágától



(Fúddogál e szellő...)


Fúddogál e szellő,
A sem tudom, merről,
Alól-e vaj felyül 1 ,
Vaj iédesem felől?

Alól es fúddogál,
Felyül es fúddogál,
De iédesem felől
Nem eppe fúddogál 2 .

Met iédesem felől
Szomorú hírt halltam 3 ,
Úgy halltam iédesem,
Hogy el akarsz hagyni,

Velem egy faluba
Nem akarol4 lakni.
Ne menj el iédesem,
Ne hagyj el ingemet!

Ne menj el iédesem,
Ne hagyj el ingemet,
Megveszen ingem is5
E sanyarú hideg.

1. alul-e vagy felül
2. nem eppen fújdogál
3. hallottam
4. akarsz
5. megvesz engem is



(Szeretőm e táncba...)


Szeretőm e táncba,
gyűrűm ez ujjába,
Menden1 fordulásba
Ragyog ez ujjába.

Szeretőm es vótál,
Kerítőm es vótál,
Verjen meg az Isten,
Hogy igaz nem vótál.

Igaz lettél lenne2 ,
El se hattál lenne.
De igaz nem vótál,
Ingemet elhattál.


1. minden
2. igaz lettél volna



(Adta lenne Isten...)

Adta lenne Isten,
Ne láttalak lenne,
Híredet, nevedet
Ne hallottam lenne.

Nevedet nevemvel
Ne nevezték lenne1 ,
Számos esztendőkvel2
Tovabb iéltem lenne.

Bársony színű hajam
Meg sem őszült lenne.
Kiét fekete szemem
Ki nem sírtam lenne.

Kiét sziép piros arcám
Meg nem hirvadt lenne,
Ennyi sok esztendőt
Nem búsúltam lenne.

Hirvadj, rúzsa, hirvadj,
Met nem ez enyém vagy,
Míg ez enyém vótál,
Csokros rúzsa vótál.

1. ne említették volna
2. sok esztendővel


(Le ez úton...)


Le ez úton, le, le, le,
Fehér bosztán1 levele,
Iédesem eleibe,
Iédesem es fejérbe.

Fejér galamb kiépibe,
Felülyök2 ez ölibe.
Csirikkolok3 szemibe,
Mind madarka fiészkibe.

1. tök (román bostan-ból)
2. beülök
3. csiripelek



(Ide miétt jöcc...)

Ide miétt jöcc, itt mit keressz?
Met megmondtam, hogy nem kellesz.
Nyitva ajtó, bié es jöhetsz,
Üress e pad, le es ülhetsz.

Üress e pad, le es ülhetsz,
S e küldéstől itt es ülhetsz,
Marasztástul el es mehetsz,
Met nekem többet nem kellesz.

Lábod akárhol siétáljon 1 ,
Szemed mend ingem vigyázzon.
Kezed akárkit eleljen2 ,
Szüved ingem ne felejtsen.

De kezedvel megeleltél.
S kiét szemedvel mást ügyeltél 3 .
Züőd erdőben lyilyiomszál,
Rabod vagyok, met megfogtál.

1. sétáljon, járjon
2. öleljen
3. másra néztél



(Tavaszi sziél...)


Tavaszi sziél utat száraszt,
S e hóból es vizet áraszt.
Menden madár párat választ,
Menden züőd ág muhurkát 1 hoz.

Hát ién immá kit válasszak?
Hogy egy igazra találjak.
Sziépecskiére s egy jócskára 2 ,
S egy ügyibevalócskára 3 .


1. rügyet (roman mugur-ból)
2. jóra
3. ügyesre



(A kucsákat 1 odaki...)

A kucsákat odaki
Ed sziép legién 2 kergeti.
De csak mend azt izeni3 :
Ed sziép leány mennyen ki!

Ed sziép leány mennyen ki,
Ed kupa bort vigyen ki,
Hod igyák meg odaki,
Hod igyák meg odaki.

Ciba kucsa, ne ugass,
Hogy gyűljön e guzsalyas 4 .
Ha meggyűl e guzsalyas,
Attól tova mend ugass.

Ciba kucsa, ne marj meg,
Mennek ingem vegyenek,
Mennek ingem vegyenek,
Igen biségbe5 jöttek.



1. kutyákat
2. egy szép legény
3. mind azt üzeni
4. gyűljön a fonóba (a nép)
5. piszkosan



(Kapum előtt...)

Kapum előtt foly le patak,
Jaj be rossz legiénnek adtak.
Éjen iszik, nem aluszik,
Nappal döglik, nem dolgozik.

Nem kell neki e sarlócska,
Csak e hüves árnyékocska 1 .
Buzát nem tudja levágni,
Csak e bort tudja meginni.

Mikor kiérem ebiédemet,
Akkor szidja zistenemet2 ,
Mikor kiérem italomat,
Esszehordja nyámjaimat 3 .

Este, riégvel csak faszulyka 4 ,
Aval menen elé munka.
Este, riégvel csak e cibre 5 ,
Az es csak ott künn e színbe.


1. hűvös árnyék
2. istenemet
3. leteremti rokonaimat (román neam-ból)
4. este, reggel csak fuszulyka, paszuly
5. leforrázott búzakorpa, savanyításra használják



(Kukurudza 1 , búzaszál...)

Kukurudza, búzaszál,
Kapálatlan maradtál.
Fuss el, Mihály, kapáld meg,
S aztá házasodjál meg.

Viégy el ingem, vaj egy mást,
Inkabb Katát, mend egy mást.
Kiészit neked vacsarát,
Tarka kucsa cobokját2 .

S e legiénnek az es jó,
Hetüs3 , állott galuska,
Hetüs, állott galuska,
Ki szerelmet nem tudja.


1. kukorica
2. cubákját
3. hetes