FEKETE TIVADAR

Örökség
Újhold


(Sz. 1894–megh. 1940) Az Aradon megtelepedő romániai magyar újságíró, író, műfordító költészeti munkája is említésre méltó. Ő szerkesztette a huszas évek elején a Fekete Macska c. irodalmi értékű erotikus lapot, egy évtized múlva A hang címmel riportlapot szerkeszt. Sokat fordított a román költészetből. Itt közölt versei a Franyó Zoltán-féle Geniusban jelentek meg a huszas évek közepén.

 

  Örökség

Hol jártak ők? Én nem tudok felőlük –
és mégis, egyszer örököltem tőlük.

Kalózbárkájuk honnét, merre ment?...
(Nem őrzi sorsuk sárga pergament.)

Hogy Afrikában csókolt-e a szájuk, –
vagy Toledóban várt az asszony rájuk,

vagy talán az egyik pap volt, s prédikált,
amíg talárja térdig vérben állt,

vagy Sevillában ölelték a nőket?...
Én nem tudom, mert nem ismertem őket,

és nem tudom, szerettek-e vagy öltek
és nem tudom, ők kitől örököltek?

Mert velejük és csontjuk átkozott, –
amit belém az élet áthozott!

Nem kértem tőlük fanyar vérüket
és mégis rámtört Sorsuk, a süket.

Sírjukba vitték mind a nagy csodákat,
nem hagytak rám cirádás palotákat,

se aranyat, se álmokat, se harcot,
de mindig másképp mutatkozó arcot,

és valahány volt, mind csak vétkezett,
amíg vérük véremhez érkezett

és bennem egyszer éjjel fölsikoltott, –
és meghűlt, mint a szürke mész, az oltott.

(Emlékük messzi, rémes, züllött álom:
a szájuk szélén nevet a Halálom,

és minden bűnük, mi idáig rontott!...)
Mit hagytak rám? ... Csak rozzant, gyönge csontot...



Újhold

        Hold, hold,
        május-hold
        újhold:
        félek.

(Ebek vinnyognak és komor fenyők
feje ma éjjel az egekbe nőtt –
ilyenkor vet a Körös holtakat
a partra ki, s a szemük fennakadt.)

        Hold, hold,
        május-hold
        újhold:
        félek.

(Lilák és kékek a villatetők,
ilyenkor sírnak a volt szeretők,
könnyük reggelre csillog a fákon,
mágikus csillag, csillagos mákony.)

        Hold, hold,
        május-hold
        újhold:
        félek.

(Gyökér a földdel csókolózik,
vágyam a szádig fölhajózik,
fekete hold vagy, hol vagy, messze,
kettőnknek egyszer újholdunk lesz-e?)

        Hold, hold,
        május-hold
        újhold:
        félek.

(Utolsó május, borítsd be testem,
fekete hold ez, lilára festem,
csókot tavasszal kinek se nyújtson,
ha gyullad még egyszer, kettőnkre gyújtson:)

        Hold, hold,
        május-hold
        újhold:
        félek.

(Fenyőfák ágán ringanak holtak,
pedig a csókok de szépek voltak,
de rosszul tetted, de rosszul tettük:
ezt a szép holdat elvesztettük.)

        Hold, hold,
        fekete hold,
        május-hold,
        újhold
        fekete folt:
        félek,
        félek.