ESZTERÓ ISTVÁN
 

Csángók

Magyar Ház

Indulatok

Beolvasztás

Mint tó vize

Napon túli nap

 

   (Sz. Végvár, 1941). tanár, költő A Babes-Bolyai Tudományegyetem filológia karán szerzett magyar szakos tanári oklevelet. Jelenleg a temesvári Bartók Béla Líceumban tanít magyar irodalmat. Verseket 1970 óta közöl. Szerepel a Hangrobbanás (1975) című versantológiában. 1983-ban Üveges címmel önálló verseskötete jelent meg

 

 

Csángók

 

Temploma nincsen, bár szava ó, és távol az Isten,

Mint a Halotti Beszéd s késlekedő szeretet,

Már a nevén vicsorog marakodva sok érdemes elme,

Mintha vadászterület volna a nemzet, a nép.

 

 

Magyar Ház

 

Lásd vendégül régi barátodat évtizedekre,

Asztalfőre utóbb ősi jogon települ,

Megkínál kegyesen, hogy a szomjadat oltsad utolszor,

S holnap az utca hazád, házad a csillagos ég.

 

 

Indulatok

 

Emlékművet a gyáva orozva gyaláz meg az éjnek

Leple alatt, kalapács sújt a szoborra sötét

Indulatok szikráit okádva a zsenge füvekre,

S reggel a béke törött csonkjain ébred a nap.

 

 

Beolvasztás

 

Fosztogató tolvajt állít szentképül elébe,

És tolvajnyelven áldja meg ősi zsebét,

Országot kaparint, míg bűnjeleket töröl egyre ,

Két ima közt gondol rád, aki sorra kerülsz.

 

 

Mint tó vize

 

Istent, ki mindenek forrása, bármi

sejtekbe fűződő génekig, egy

szent dalba révülő leánygyerek

szeméből láttam először kiszállni,

 

szép volt és kék volt, mint tó vize, tiszta,

fenséges tükrén megvillant a nád,

barna bugából kibomló haját

arany sugárba szeptember felitta, 

 

röppent, repült a szédületes tájba,

ezer selyemszösz vitte az igét,

fohász-leplet a mennyei oltárra;

 

azóta zenglek, isteni vidék,

ahol szemekből nyílt a dal virágba,

és gyöngyharmatot lélegzik a rét.

 

 

Napon túli nap 

 

Be furcsa ám a múlt a képkeretben,

idők farkasszemébe bámulunk,

álljuk tüzét, szempillánk meg se rebben,

ó, mennyi arc, még egy se életunt, 

 

betűt, szerelmet, bármit abbahagyva

utcán, mezőn, a parkban, fák alatt

távolba nézhetsz, napon túli napba,

a lélek tükre ezred-pillanat: 

 

sodorja máris évszakoknak árja,

kikezdve, mit homokba írt a fény,

a mosolyodból mossa, marja, vájja 

 

csilló derűd gödröcskék rejtekén,

sugár homlok tavak fodrába mártva ,

elrontott filmet áztat így edény.

 

 

Erdélyi és csángó költők szerkeszti  Cseke Gábor, gondozza Andrassew Iván