BURJÁN G. EMIL

Meditáció
Homo homini
Antibb
Sóhaj
Ízlések és delejek
Káprázatok
Da capo Al fine
Reqviem
    

Sz. Gyergyószentmiklóson az ötvenes évek elején, elvegezte a kolozsvári Ion Andreescu képzőművészeti főiskola szobrászati szakát. Szülővárosának számos emlékművét tervezte meg, jelenleg a gyergyószentmiklósi Figura színjátszó társaság díszlettervezője. Filozófiai munkákat és verseket is ír.

 

MEDITÁCIÓ

öndallamán
túllép a csend?
páros magány
takarva rejt?

miféle láng
lopna belénk
űrrobbanást
ősmáglyafényt

csupa-titok
csillagvilág
összhangja fog
bennünket át

hiány takar
nincs rejteget?
ez is vihar 
csak csendesebb

ez is tükör-
mély tisztulás?
nem tündököl
hogy beleláss
 
 

HOMO HOMINI

Vagyunk áruknak árui,
viszont-beteljesülve: szentély!
Szerelmek alkatrésze lettél,
és bár mindenik egyszeri,
ők is csak alkatrészeid.
Egymás szívéből kicsírázva
sóvárgunk teljes boldogságra,
mely csillagszóró perceit
páronként pazarolja szét.
Mind-mind (örökre) ritka szép
 
 

ANTIBB

Csak ami  nincs, az örök,
mert ami volt, feltámad a lesz-ben.
Köztük a van-nal együtt merülök
az események alá tehetetlen.

Mély temető a tudás.
Sírköveink? Az egész Univerzum.
Úgy koszorúz, mint fekete gyász.
Gyertya a csillag? Fénye velem huny.

Antiidő vagyok én
és te, akikkel a képzelet átleng
még antibb szerelem delején?
Lelki varázs ez, amely igazán szent.
 
 

SÓHAJ

Nézem, hogy a fogalmak
lassan rímekbe halnak
s egymás reflexiói
a képzelt és valódi:

amint szelik a tájat
árnyékpengéjű szárnyak,
majd csillogásba mossák
felhők s elektromosság.

Fájdalmat sóhaj árnyal
játszván az elmúlással,
ahogy a boldog ember
gyógyul új szerelemmel.
 
 

ÍZLÉSEK ÉS DELEJEK

Örvény a csók. Magába szédít.
Egyesek élvezik, de félig,
mások a csókot is kefélik:

?Piros kis húsbarlang?-nyi mélyen
lázadva olvad a szemérem
egyformán minden nemzedékben.

Selymeiből ébredsz-e, mint én?
Örvény a csók. Hiánya szintén.
 
 

KÁPRÁZATOK

Nem érdekel a hattyú-nyak
vagy szimmetrikus folytatása,
mert lel öt érzék tíz utat,
hogy szépségeddel egybelássa
minden vonzások titkait
vágyaimtól álmaidig,

hogy érzések-görcsök-szavak
átötvöződve-szétzilálva
káprázatokba omlanak
és csend-fodrozta óceánba.
Éljék álmaim-vágyaid
titkok összes vonzásait!
 
 

Da capo Al fine

Vagyok, tehát ragyogsz, de
befelé, mint az éj.
Magányunk dupla-mély
titkokat kóborol be.

Kíván kíváncsiságom,
lángodnak lángolok.
Pár összeforrt titok
erőt vesz két magányon.

Vagyunk tehát szabadság,
mely önkörünkbe zár,
mint magvait a nyár
és színt az őszirózsák.
 

Reqviem

Százéves élet százéves magányként,
mit fenyvesem ezerszeresen átélt.

Lombzászlait az önzés elragadta,
gyökérseb-rommező maradt alatta.

Fényrokonnak képzelte zöld-magát el.
Gilloteine-ként végzett vele a gatter.

Kőcsont-facsonk-dombpiramisnyi nemlét,
némán beszédes maffia-jelenlét.

Ezer csutak-talapzat (égre bókol),
torzók százéves meditációkból.
2000. XII. 14.