BARTIS FERENC

Szerelmes igék
Küszöbsorsúak
Erdei kocsma
Dédapám nótája

 

Nagy Imre: Bartis Ferenc

(sz. 1936, Gyergyószárhegy) Iskoláit székely városokban végezte, majd öt különböző fakultáson tanult ideig-óráig, amíg sikerült diplomáznia. A magyarázat: 1956-os kijelentéseiért, nyilvános fellépéséért a romániai megtorlás áldozata lett. Kiszabadulása után egy ideig a marosvásárhelyi Új élet riportere, majd Magyarországra telepszik. Az utóbbi évek költészete hangsúlyozottan a nemzeti ideológia vonalán kötelezte el a szerzőt. Válogatásunk erdélyi keltezésű versgyűjteményei alapján készült.

 

Szerelmes igék

Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahogy szóltál,
ahogy sírtál,
ahogy hívtál,
ahogy lestél,
ahogy kértél,
ahogy adtál
és szerettél,
vagy gyűlöltél,
öleltél és
megtagadtál -
úgy voltál jó,
ahogy voltál,
csak még lennél,
csak még volnál...


Küszöbsorsúak

Ti
küszöbsorsú, félénk emberek,
kik nem vagytok se kint, se bent,
kik nem mertek tartozni sehova,
bármilyen is legyen a rend -
rajtatok mindenki áttapos,
s a bátrak lába megbotlik bennetek.


Erdei kocsma

Favágók nótáznak:
ritmusban szakad föl
lelkükből a bánat;
kurjantó sóhajok
sírnak a szájakon,
néha felröppennek,
szivarfüstbe szállnak.
    Asszonyok csalása,
    vágyak pusztulása,
    fenyők némasága
        fullad a nótába.
Felszedelőzködnek.
Várják a fogatok:
nekiindulnak a
kóbor, vén hegyeknek,
s tört-pohár-nyomukban
fejsze fénye kúszik,
s mégsem csillognak a
szép üvegcserepek...


Dédapám nótája

Zöld kalapom rég kilyukadt:
hajamra hull a hóharmat,
s nincsen pénzem új kalapra.

Széjjelszakadt a mellényem:
fújja a szél fehér ingem,
s nincsen pénzem új mellényre.

Leszakadt a csizmám talpa:
ki- s bejár a homok rajta,
s nincsen pénzem új csizmára.

Mintha sose ettem volna:
sír a bendőm évek óta,
s nincsen pénzem egy falásra.

Szép szeretőm más karjában:
hajcsáraim szobalánya,
s nem lehet a feleségem.

Villog fejszém mérges éle:
nem döntök már fenyőt véle,
levágom ezt a világot,

legyen végre másképp!