BARABÁS ZOLTÁN

Állt az óra
Szerelmed nehezen lélegzett
Szerettem volna hozzád hajolni
Növényi szóval
Balkáni szürkület
Egyszeri szavakkal

(sz. Nagyvárad, 1953) költő, újságíró. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd 1981-ben Kolozsváron filozófusi képesítést szerzett. Előbb az Előre, majd a Romániai Magyar Szó váradi tudósítója, dolgozik az Erdélyi Naplónál, a kilencvenes évek közepétől a nagyváradi református egyház Közlönyének főszerkesztője. Három verseskötete jelent meg, összeállításunkat legutóbbi kötetéből válogattuk (2001).

Balrabás Zoltán

 

Állt az óra

Koszos,
süketnéma
vonatok
rostokoltak
az államilag
szabályozott
sötétben.

Állt
a nagyállomás
órája.

Állt
egy alak
az üres kirakat előtt,
háttal a fegyenc
városnak.

Állt
a hidegberi,
majd bekopogott
hozzánk
a félelem.

Állt az óra.
Állt az élet -
kimorndatlanul.

A fogyó
Hold
vézna
ágyékát
beesett,
üveges
szemekkel
bámulta
az Úr
1988
esztendeje.



Szerelmed nehezen lélegzett

Álmomban
fehér
üregi
nyulakat
öltem.

Szerelmed
nehezen
lélegzett.
Órákig
hallgattam

ki-
kihagyó
aritmiás
sziv-
verését.

Dőlt
rólam
a víz.
Szerelmed
nehezen

lélegzett.
Fel-
felszisszenve
csorgott
arcomra
a vakon
született
sötétség
szennyes
vére.



Szerettem volna hozzád hajolni

Benézett
a Nap
a piszkos
ablakon
át.

Ady
Endrére
vártam
az avitt
Emkében.

Légiesen,
testetlenül
pilinkézett
a ványadt
délelőtt

néhány
deklasszált
vendég
söröspohara
köré.

Emésztett
a csönd,
a keserűség.
Egy darabig
ingyen
fény
melengetett
a kopott
tükör
előtt.

Szerettem
volna
hozzád
hajolni,
egészen

közel,
de
már
mindegy
volt:

az ezredvég
bürökpoharát
kortyonként
itta ki
a város.



Növényi szóval

A nyárhoz
láncolt
kert
szíve
fölött
mindjárt
túlérik
a kései
világosság.

Felülról
 érkezik
a sötétség.
Csont-
héjas
gyümölcse
 mind-
kettőnket
bezár.

Ne félj,
ez
egyszer
szélei
felől
tisztul
majd
a látvány.

Mint
ázott,
szakadt
ing
a bőrön
átlátó
keserű
cigaretta-
füstben,

lassan
reánk
szárad
a vakon
születő
reggel
pázsit-
zöld
sikolya.

Testünkre
Isten
írja
a vég-
rendeletet
utoljára
kinyárfásodó
növényi
szóval.




Balkáni szürkület

Előbb a percet,
majd a levegő ízét,
legvégül pedig az eső mosolyát is
áttöri a balkáni szürkület.

Törtrészéből ismét eleven,
a pusztulás
ivadéka
sarjad.

Szívhangod oboaként,
mágneses félelmében a szó
a kitaszítottak torkában
halkul el.

Előbb a percet,
majd a levegő ízét,
legvégül pedig az eső mosolyát is
áttöri a balkáni szürkület.



Egyszeri szavakkal

Utolszor bágyadt füveken háltam,
egy bogár még fázósan hozzám bújt;
már nem vagyok ember.

Mosthogy égi harmattal úrvacsorálok
a maradék sötétség asztala előtt,
hasztalan kerestek engem.

Egyszeri szavakkal barátkoztam
önszántamból odalent,
már soha többé nem lehetek ember.