BANNER ZOLTÁN 

Önéletrajz
Kapuvers
Állomáson
Dombokról
Márciusvégi éjjel
Karácsonyi hódolat
edzés öröklétre 

(Sz. 1932, Szatmárnémeti) műkritikus, szerkesztő, előadóművész, költő.  Évtizedeken át volt a kolozsvári Utunk (ma Helikon) művészeti szerkesztője. Versmondó műsoraival nemzetközi hírnévre tett szert. 1982-ben jelentkezett válogatott versgyűjteményével Ólomharang címmel (Kriterion könyvkiadó). A nyolcvanas évek végén Magyarországra költözött, a békéscsabai Munkácsy múzeum munkatársa. Megírta az erdélyi képzőművészet alkotóit bemutató nagy szintetikus művét is.

Nyeregben

Az a látomásom, hogy a hágókon át 
megindulunk befelé,
a lovak gazdagon felszerszámozva
a bukottak díjaival és diadaljelvényeivel, 
egymáshoz kalimpálnak a szegett pléhszárnyak,
a földről fölszedett Damoklész-kardok, a platina-
szegekkel összeillesztett karok és koponyák,

a zászlókról feketén csepeg az ég
kékje és a rétek pirosa,

léptetünk büszkén, szorosan egymás mellett, 
egymás nyomában,

függöny! függöny! kiált a rendező, 

de már senki sem hallgat a szavára, 

a függöny nem hullik sem elénk, 
sem reánk, sem mögénk
nem hullanak függönyök,

gyönyörű reggeli fény,

s Európa, a sértetlen, a karcolatlan 
karosszériájú, a légfűtéses, a történelmi színekre 
festett, az olajozott, az ó! ó! oké! = Európa, a 
halk, finom modorú, kávéillatú, tizenhatsávos,
alulról fűtött
csak nézi: jé, kik ezek, de 
jópofák! a jövő farsangra
lemásoljuk a jelmezeiket, és
azok a lovak! soha ilyen csont-
kollekciókat,
s az a mesebeli pára!

s mi csak vonulunk befelé a hágókon,
a folyók mind ott hömpölyögnek előttünk
a völgyben, szelíden simulnak a vizekhez a hegyek,

ki ne ejtsd a szádon, hogy
itthon vagyunk, bár a kezünkön 
folyik át a völgy;
ez a látomásom, hogy akármiképpen, 
de megérkezünk,
egyre reménytelenebb.
1981
 

Önéletrajz

rövid utcákban laktam 
sarkon fordult a város 
ahol még van kapu
egyenesek csak a szemben 
egyesek csak a szemben 
átfúrhatod velük magad 
kirajzszögezendő juhbőr 
álom nem edz és nem cserez 
felmentettek bátorságból 
választhatsz
glóriát láncot kötelet
1979
 

Kapuvers

”Békesség az érkezőnek”

Kapuba kést 
Kútba vedret 
Számra ólmot

Kapun beléptem 
Kútba kőnek estem 
Beszélő szobor lettem

Sarkából kifordult 
Gyűrűzik bolondul 
Ólomharang kondul

Jaj Békességet a távozónak 
Jaj Oltalmat a maradónak 
Jaj Levegőt a szárnyalónak 
Jaj Mélységet a haldoklónak

Kapumra nevet nem vések 
Vedremmel belőled merítek 
A hangom mind felhősebb
Csíkszereda, 1974
 

IV

Háziasszony a Szerelem 
Kezet mos mikor szeretem
fokhagymaillatú illem 
lengi be lényét kereken 
Szerelem lett a Szerelem
s akármily tisztán szeretem 
emlék csak úgy lesz ha kezem 
bejárja testét kereken.
Nagyvárad, I973
 

Állomáson

Vesző napok.
Ma reggel fehér ködön hajóztam át a Maroson. 
Igy úsznak el az órák.

Óráim: a napraforgók.
Már ritka, ha az arcukat sárgán befonják. 
Szürkék. Foghíjasok, telefontárcsák.

Várakozom. 
A domb homályos kék, zöld, barna, rozsda. 
Szeptember. Terrakotta.
Malomfalva, 1959
 

Dombokról

Hidegek a dombok. 
Hosszú, méla hang sikít, 
A lombok holt sorok; 
Üveg, némaság, fahíd. 

Kőcsonk a dombtetőn. 
Mint eltörött szoborkéz 
Int a másik domb felé;
Az égre apró barlang arca néz. 

A dombokról száll a füst. 
Keresztet égetnek és felleget; 
Az ördögűzők fénye vad, ezüst, 
Felleg vagyok a domb felett. 
Nagyvárad, 1949
 

Márciusvégi éjjel

A furcsa, kósza villanykörte-pontok
ideges ugrásokkal fénylenek.
Az éjszakában száraz szél sikoltoz,
falukról földszag oson és meleg.

Lobog a lélek, a város, a lányok,
most kellene megváltani a világot,
aztán beleveszni ebbe a mállott,
kopott fűzöld sötétbe.

Enyém a mustárszagú szél, hegyek
eltévedt, kibontott hajú, monoton
muzsikája és a vad kóckezek

szürke munkája: a szalmakeresztek.
Valahol messze nagy kosarakban
hordják az ibolyát, és kertek felett
ősz csónakos sóhaja, ökörnyál

tapad a számra.
Szatmár, 1949
 

Karácsonyi hódolat

éveim mint a Három Királyok 
követték a holdat csillagot 
ugyanaz a hold és ugyanaz
a csillag ma is ott ragyog
pedig az út mindig változott 
rejtőzködve vittem az ajándokot 
ha kellett meg is tagadtalak 
hogy hiánytalanul jussanak 
Hozzád a Tőled rám bízott javak

éveim mint a Három Királyok 
elvesztették a holdat csillagot 
nagy tömbökben omlik le az ég 
a vakolat a prédául hagyott 
erdélyi házak homlokáról
s mint díszeikkel angyalaikkal 
szemétre hajított karácsonyfák 
dülöngélnek az otthonok

éveim mint a Három Királyok 
utat holdat csillagot tévesztve 
megvakítottan érkeztek eléd
por fenyők templomok naplementék 
havas boros énekbe fojtott esték 
áldd meg emlékeinket Jézus Fenség 
éveim mint a Három Királyok 
elindulnak dideregve koronázatlanul 
visszafelé mint a koldusok
 

edzés az öröklétre

ha nem tettem volna meg 
akkor sem tudná senki sem
hogy több vagy kevesebb a tett 
mint a halál amely a tettre sem 
retten vissza tőlem aki nem tehetem 
hogy visszariadjak s ne lépjek
újra és újra a körbe ahonnan
hiába dobok rrcind messzebb körökbe 
a súlyzó mindegyre közelebb
huIlik le hozzám mígnem eltalál