LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ

Fül
Mindennapi spekulációnkat
Toronyiránt
Távolságtartás

(sz. 1972, Lövéte) a kolozsvári egyetem bölcsészkar elvégzése után a csíkszeredai Székelyföld c. irodalmi-kulturális folyóirat szerkesztője, a Romániai Magyar Szó művelődési mellékletének 1993-94-es irodalmi pályázatán tűnt fel, azóta rendeszeresen közöl az irodalmi lapokban. 
 

 
Fül

Profilba dermedt odafigyelés,
és erős nosztalgia az intimitás után:
ha csak félig vagyok őszinte,
valahogy így, vagy esetleg:
mint némafilm-vetítéseken, ezután már
végleg hallótávolságon kívül.
Mondjuk, hogy háborús történet;
az első képen kelepcébe (beomolt
alagútba) csalt főhős, aztán mert rossz
hasonlat volt, kievickélés az alagútból.
A harmadik képen már Fül-orr-gégeklinka,
brosúrazuhatag és orrfacsaró bűz,
azaz: doktor úr-fintor, az első
szöveg pedig semlegesebb nem is lehetne:
~Középfülgyulladás, kilyukadt dobhártya."
Ejtem tehát a háborús történetet,
bár az alagút-hasonlat jó volt,
és vannak még benne hasznosítható
részek: kalandos szökésem például
és megtérésem az asszonyhoz.
A méhviaszba mártott papír-
tölcsért, ahogy a fülben ég,
csakis ilyen becéző környezetben
tudom elképzelni. És innen figyelem,
ahogy a világ kilencven fokos
fordulat után újrarendezi sorait.


Mindennapi spekulációnkat

Gyengítem az ellenfelet:
több, mint kétharmad vizet
töltök a szeszbe, fölklórozom a lakást
a keresztes pók előtt, élvez-
hetetlenné pácolom a húst...
Hagyom, hadd beszéljen a nő;
estére úgyis kideríti, hogy a közöny
isteni eredetű, de amit én csinálok,
legfönnebb mint Jóbbal az ördög.
Később már támadóállást vesz föl:
gyomorrontásomra és az üveg tartalmára
hivatkozik, fölmutatja a pókot és a stopperórát,
bekasszírozza a győztes mosolyt,
és befizet a holnapi látványosságra.
Mert holnap pókevőt szerződtetek.
Mert holnap zöldséget faszolok,
és egyhúzásra kiiszom az üveget.
Mert holnaptól lesz füldugóm és belső időm.


Toronyiránt

Ahogy a hasamról épp lecsúszni
készülő nyitott könyv után nyúlok
(talán mert sosem használok könyvjelzőt:
ennél gyorsabb reakciót még nem
sikerült fölfedeznem magamban) -

így szeretnék mindig a dolgok
közé lépni, ilyen magabiztosan,
szélsebesen, de nem kapkodva,
nem sajnálva az erőfeszítést sem,
pontos időben a megfelelő helyre.

Vagy nem is gondolva arra,
hogy az időzítés-e a fontosabb,
vagy a hely, ahol a könyv
összecsukódik. Toronyiránt.


Távolságtartás

Másodszorra jobban megy minden:
ha elbeszélgetek a büféslánnyal,
kiflimbe virsli is kerül,
az első pohár után tudom csak,
mit innék legszívesebben, Marosfőig
el szoktam dönteni, hogy visszafelé
leszállok-e majd nálad a vonatról -

de kettőnél több próbálkozás ne legyen:
túl lenne az már a türelmi határon,
fogalmazásbeli bakik, hányinger,
érzelmi válság követné, zavar
állna be állandósult megingásaimban,
s nem bezárulna: fojtogatóvá
szűkülne utánam a kör.